Európának fel kell hagynia azzal, hogy féljen reagálni

Oroszország Európa elleni hibrid háborúja nem az Ukrajna elleni teljes körű invázióval kezdődött, és nem is az elmúlt években. A Kreml titkosszolgálatai Vlagyimir Putyin hatalomra kerülése óta folytatnak ellenséges műveleteket egész Európában.

Európa túl sokáig nem reagált megfelelően. Egyesek attól tartottak, hogy egy határozottabb válasz provokálná Moszkvát. De éppen az ellenkezője történt. A Kreml a habozást és az eszkalációtól való félelmet gyengeségként értelmezi, ami további agresszióra ösztönzi. Minden gyenge válasz megtanítja a Kremlnek, hogy kipróbálhatja a következő határt, még több zavart és káoszt okozhat társadalmainkban anélkül, hogy olyan súlyos következményekkel kellene szembenéznie, amelyek viselkedésének megváltoztatására késztetnék. Putyin addig megy el, ameddig engedik neki. Az eszkalációtól való félelem nem akadályozta meg az eszkalációt: éppen ellenkezőleg, tovább ösztönözte azt.

Európa az orosz hibrid háború célpontja, amely egyre kevésbé hibrid jellegű. Ez a háború katonai és nem katonai eszközöket ötvöz, amelyek gyakran úgy vannak kialakítva, hogy a nyílt fegyveres konfliktus küszöbértéke alatt maradjanak, ideértve a kiberműveleteket, a dezinformációt, a gazdasági kényszerítést, a szabotázst és a migráció fegyverként való felhasználását. A hibrid és a hagyományos háború közötti határ elmosódott. Naponta hallunk szabotázscselekményekről és szabotázskísérletekről az infrastruktúránk ellen, valamint drónokról, amelyek megsértik légterünket, sőt – mint Lipcsében – robbanóanyaggal is megrakodva vannak. A választások idején az orosz kibertámadások és dezinformációs kampányok fokozódnak. A GPS-jelek zavarása és hamisítása mindennapos jelenség Európa keleti határvidékein. 

Oroszország továbbra is az elsődleges fenyegetést jelenti Európa demokratikus integritására nézve. Információmanipulációval és hibrid beavatkozással támad ránk. Több százezer hamis közösségi média-fiók bevetésével – különösen a választások idején – arra törekszik, hogy befolyásolja az emberek gondolkodásmódját, Oroszországot erősnek és legyőzhetetlennek ábrázolja, valamint felerősítse a Kreml számára kedvező narratívákat és jelölteket.

Oroszország nem egyedül cselekszik: partnerei vannak olyan autoriter államokban, mint Fehéroroszország, Kína, Irán és Észak-Korea. Fehéroroszország például fegyverként használja a migrációt az EU határain, 2024-ben több mint 36 000 összehangolt határátlépési kísérletet regisztráltak. A Balti-tengeren Kínához kapcsolódó hajók vettek részt olyan incidensekben, amelyek során kritikus adat- és villamosenergia-kábelek megrongálódtak.

Oroszországnak, szövetségeseinek és megbízottjainak nem csupán elítéléssel, hanem valódi következményekkel is szembe kell nézniük. Szükségünk van egy közös fenyegetési képre, erősebb eszközökre, nagyobb felkészültségre, valódi operatív kapacitásra és az azok alkalmazására irányuló akaratra. A tagállamok szuverenitásának bármilyen megsértésére hatékony megtorló intézkedésekkel kell reagálni.

Az EU tagállamainak még ki kell dolgozniuk a hibrid háborúzásra adott összehangolt válaszlépéseket nemzeti szinten, európai szinten, valamint – ahol indokolt – a NATO-val együttműködve.

Európa keleti szárnya az első védelmi vonal, és gyorsabban kell végrehajtanunk az „Eastern Flank Watch” kezdeményezést, amelynek célja a felügyelet és a védelem megerősítése az Unió Oroszországgal és Fehéroroszországgal közös határain.

Szigorúbb szabályokat kell bevezetnünk az EU-ba belépő orosz útlevéllel rendelkezők számára is. A legkevesebb, hogy megtiltsuk a belépést mindazok számára, akik az orosz biztonsági és hírszerző szervezeteknél szolgálnak, beleértve azokat a volt tagokat is, akik Ukrajnában harcoltak. 

Az EU-nak gazdasági és diplomáciai erejét kell felhasználnia annak érdekében, hogy megakadályozza a de facto orosz flotta működését és a szankciók kijátszását. E hajók tulajdonosait és üzemeltetőit szankcionálni kell. Ezen felül a kritikus víz alatti infrastruktúra (CUI) megrongálásának következményeit jelentősen súlyosbítani kell, hogy azok hatékony elrettentő erőként szolgáljanak. 

Jobb hírszerzési együttműködésre, több erőforrásra a dezinformáció elleni küzdelemhez, valamint kritikus infrastruktúránk erőteljesebb védelmére van szükségünk. De mindenekelőtt olyan szankciókra van szükségünk, amelyek Oroszország gazdaságának szívét érintik. 

Oroszország Ukrajna elleni támadásának kezdete óta az EPP-csoport határozott szankciókat követelt, de a Tanács fokozatos megközelítése lassú volt, és az orosz gazdaságnak volt ideje alkalmazkodni. A Kreml-propaganda azt állítja, hogy a szankciók nem működnek. Ez nem igaz. A szankciók hatnak, de erőteljesebb végrehajtást és merészebb intézkedéseket igényelnek.

Júliusban az EU elfogadta a^21. szankciócsomagot Oroszország ellen. Az év végéig betiltják az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatalát az EU-ba, a gázvezetéken keresztül történő gázimportot pedig 2027. szeptember 30-ig fokozatosan megszüntetik. Az Európai Parlament megerősítette az Európai Bizottság eredeti javaslatát a kőolaj és kőolajtermékek tilalmára vonatkozóan, és a hosszú távú szerződéseket az eredetileg javasoltnál korábban szünteti meg. 

Ezek üdvözlendő döntések, de ennél többet kell tenni. Az Európai Parlament javaslatait az a jelentés tartalmazza, amelyet a plenáris ülés szeptember 16-án fogadott el. Európa erős lehet, ha akar. De ezt az elszántságot egy hatalmas, hazug orosz propagandagépezet teszi próbára. 

Az európai vezetőknek abba kell hagyniuk, hogy féljenek a biztonságunk védelméhez szükséges intézkedésektől. Ma Ukrajna példaként áll a védekezés és a győzelem iránti akaratra. Ugyanígy Moldova és Örményország is, amelyek hatalmas hibrid támadásokkal szembesültek, amelyek során Moszkva minden rendelkezésre álló eszközt bevetett, és amelyek vezetői és lakossága ennek ellenére szilárdan állt a helyén.