Európa biztonsága a kikötőkben kezdődik

Jól éreznéd magad, ha egy idegen kezében lenne az otthonod kulcsa? Valószínűleg nem. Mégis Európa-szerte megengedjük, hogy idegen államok kezében legyen a bejárati ajtónk - a kikötőink - kulcsa, és hogy ellenőrizhessék a gazdaságunk kapujához való hozzáférést.

Az európai kikötők központi szerepet játszanak versenyképességünk, biztonságunk és ellenálló képességünk szempontjából. A külkereskedelem több mint 74%-át bonyolítják le, és több mint 423 000 közvetlen munkahelyet tartanak fenn. A kikötők évente 395 millió utast is kiszolgálnak, és támogatják a gazdasági növekedést, a védelmi felkészültséget és az energiaellátás átalakítását.

A kikötőket többé nem lehet semleges kereskedelmi térként kezelni. Európa túl sokáig elfogadta, hogy külföldi kormányok és állami vállalatok befektethetnek és részesedést szerezhetnek néhány stratégiai fontosságú kikötőnkben. Külső szereplőknek közvetlen hozzáférést biztosítottunk kritikus infrastruktúránkhoz. Kína jól példázza, hogy mi forog kockán. Peking három nagy kikötői befektetője - az állami tulajdonú COSCO és China Merchants Ports, valamint a hongkongi székhelyű CK Hutchison - kisebbségi vagy többségi részesedéssel rendelkezik mintegy 30 uniós kikötői terminálban. Ezek között vannak az EU legforgalmasabb kikötőiben található terminálok is: Rotterdam, Antwerpen-Brüsszel és Hamburg. A vízágyhatás elkerülése érdekében európai megközelítésre van szükség.

Itt az ideje, hogy felhagyjunk a naivitással: egy egyre inkább versenyző geopolitikai környezetben a kritikus infrastruktúrák külföldi befektetésektől való függése komoly kérdéseket vet fel a biztonság, az átláthatóság és a rugalmasság tekintetében.

Ez azonban nem csak a geopolitikáról szól. A gyenge felügyelettel rendelkező kikötők olyan kikötők, ahol a bűnszövetkezetek virágzanak. Európa már most is a világ legnagyobb kokainpiaca, és a kokain túlnyomó többsége tengeri úton érkezik, méghozzá azokon a terminálokon keresztül, amelyek felett elveszítjük az ellenőrzést. Jelenleg az egyik kikötő szigorúbb ellenőrzése csak áthelyezi a problémákat a másikba. Jobb együttműködésre, információcserére és gyors fellépésre van szükségünk, hogy megállítsuk a bűnszövetkezeteket a kikötőink kihasználásában. Az átláthatatlan kikötőgazdálkodás a közbiztonságot is veszélyezteti.

Ezért az Európai Néppárti Képviselőcsoport üdvözölte az Európai Bizottság által az év elején bemutatott kikötői stratégiát. A Bizottság stratégiája végre a következő szintre lép, és foglalkozik azokkal a biztonsági aggályokkal, amelyek eddig hiányoztak az európai kikötői politikából. Helyesen összpontosít a külföldi tulajdonhoz kapcsolódó kockázatokra, valamint annak biztosítására, hogy a tagállamok garantálni tudják a hozzáférést és az operatív ellenőrzést.

A valódi sebezhetőség nem csak a terminálok tulajdonosaival kapcsolatos. Hanem az is, hogy ki ellenőrzi azokat, ki kezeli az adatokat, és ki szállítja a szoftvert és a hardvert. Kína világos példája annak, hogy ezek a rétegek hogyan teremthetnek kockázatot: a kereskedelmi terjeszkedést összekapcsolja a hírszerzéssel, a kényszerítéssel, a kémkedéssel, a szabotázzsal és még a katonai logisztikával is, megmutatva, hogy a befolyás messze túlmutathat a formális tulajdonjogon.

Biztosítanunk kell, hogy kikötőink teljes mértékben biztonságosak maradjanak, megakadályozva a további külföldi tulajdonszerzést és kizárva a külföldi szereplőket az operatív ellenőrzésből. Túl nagy a veszélye annak, hogy importunk és exportunk megszakad, nincs vesztegetni való időnk.

Ugyanakkor büszkék vagyunk arra, amit kikötőink Európának nyújtanak, és azt akarjuk, hogy versenyképesek maradjanak. Ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítunk a beruházásoknak. Ha megfelelően átvilágítják őket, segíthetnek modernizálni kikötőinket és munkahelyeket teremthetnek. A cél nem az, hogy elzárkózzunk, hanem az, hogy a nyitottság soha ne menjen függetlenségünk rovására.

Európa kikötői az energiahordozók és a kritikus nyersanyagok fő belépési pontjai, és központi szerepet játszanak energiabiztonságunk szempontjából. Minden napelem, szélturbina és elektromos jármű a tengeren keresztül érkező anyagoktól függ. Ezek nélkül nem garantálható az energetikai átállás és a függetlenség.

Végül pedig létfontosságú, hogy már most legyen vészfékünk. Ha egy külföldi állam arra használja fel a kikötőink feletti ellenőrzést, hogy politikai nyomást gyakoroljon Európára, a kormányoknak rendelkezniük kell egy egyértelmű jogi mechanizmussal, amellyel gyorsan visszavehetik az ellenőrzést.

Brutális leckét tanultunk az orosz gáztól való függőségünkből. Az árak megugrottak. A családok nehezen tudták kifizetni a fűtésszámláikat. Nem sétálhatunk bele ugyanabba a csapdába. Kikötőink Európa kapui, ezért ne adjuk tovább a kulcsokat.