A gyerekeknek nem kellene az algoritmussal küzdeniük

Azt mondjuk a gyerekeknek, hogy tegyék le a telefonjukat. Hogy ne görgessenek tovább. Hogy kevesebb időt töltsenek az interneten. Azt mondjuk a szülőknek, hogy szabjanak határokat, az iskoláknak pedig, hogy tanítsák meg a felelősségteljes használatot.

Ugyanakkor olyan alkalmazásokat adunk a kezükbe, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy a lehető legnehezebb legyen abbahagyni a használatukat.

A végtelen görgetés eltünteti azt a természetes pontot, ahol esetleg szünetet tartanánk. Az automatikus lejátszás elindítja a következő videót, mielőtt eldöntenéd, hogy meg akarod-e nézni. Az értesítések folyamatosan visszahívnak. Az ajánló rendszerek megtanulják, mi tartja leghosszabb ideig a figyelmedet, és még többet kínálnak belőle.

Ezek nem véletlen funkciók. Egy olyan üzleti modell részét képezik, amelynek célja, hogy a felhasználókat a lehető leghosszabb ideig a platformon tartsa. Valójában az EU-beli fogyasztók által leggyakrabban használt alkalmazások 97%-a alkalmaz legalább egy úgynevezett „sötét mintát” – olyan tervezési elemet, amely irányíthatja vagy befolyásolhatja az online döntéseinket. 

A felnőtteknek is nehézséget okoz ez. Aligha lepődhetünk meg azon, ha a gyermekeknél is így van.

A fiatal európaiak több mint 80%-a használja naponta a közösségi médiát. A serdülők több mint egytizede mutatja a problémás közösségi média-használat jeleit. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának egy friss tanulmánya megállapította, hogy a 15 évesek több mint egyharmada naponta több mint három órát tölt a közösségi médiában. Az adatok azt is mutatják, hogy összefüggés van az intenzívebb használat és a szorongásos és depressziós tünetek gyakrabban jelentett előfordulása között.

Ez nem bizonyítja, hogy a közösségi média eleve káros lenne a gyermekekre nézve. Hozzáférést biztosít a fiatalok számára az információkhoz, az oktatáshoz és a kreativitáshoz. A kérdés tehát nem az, hogy a gyermekeknek a technológiával együtt kell-e felnőniük. Hiszen már így is így van. Az igazi kérdés az, hogy milyen digitális környezetben vagyunk hajlandók hagyni őket felnőni.

A szeptemberi plenáris ülésen az Európai Parlament támogatta a közösségi média és az online környezet fiatalokra gyakorolt hatásáról szóló jelentést. Az EPP-frakció támogatta azt, mert a gyermekek online biztonságáért viselt felelősséget nem lehet kizárólag a gyermekekre és szüleikre hárítani.

A szülőknek fontos szerepük van. Az iskoláknak is van szerepük. A gyermekeknek meg kell tanulniuk felismerni a manipulációt, a félrevezető információkat és a káros tartalmakat. Meg kell érteniük, hogy az algoritmusok hogyan alakítják ki azt, amit látnak, hogyan védjék meg személyes adataikat, és hogy online viselkedésük hogyan hat másokra.

Egy szülő azonban nem tudja áttervezni az algoritmust. Nem tudja kikapcsolni a platformba beépített funkciókat, és nem tudja ellenőrizni minden olyan tartalmat, amellyel a gyermek kapcsolatba kerül. A platformoknak is felelősséget kell vállalniuk.

Az EPP-csoport ezért azt szeretné, ha a gyermekek által használt szolgáltatásokba beépítenék a biztonsági funkciókat. A gyermekek biztonságát a digitális szolgáltatásokba már a kezdetektől be kell építeni, ahelyett, hogy kiegészítő beállításként kínálnák, amelyet a szülőknek maguknak kell megtalálniuk és aktiválniuk.

A gyermekek fiókjaiban az automatikus lejátszásnak alapértelmezés szerint ki kell lennie kapcsolva. A végtelen görgetést korlátozni kell. Az értesítéseket korlátozni kell. A gyermekeket szünetek tartására kell ösztönözni, és egyszerű lehetőségeket kell biztosítani számukra a hírfolyamuk visszaállítására. Fiókjaiknak alapértelmezés szerint a legszigorúbb adatvédelmi beállításokkal kell rendelkezniük, és személyes adataikat nem szabad felhasználni célzott reklámokhoz szükséges profilalkotásra. 

Mindez nem akadályozná meg a fiatalokat abban, hogy élvezzék a közösségi médiát. Egyszerűen csak véget vetne annak, hogy a maximális aktivitást tekintsék alapértelmezettnek.

Van még egy része ennek a vitának, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Európában körülbelül minden hatodik gyermek tapasztalt már cyberzaklatást. Az online konfliktusok követik a gyermekeket az osztálytermekbe, az otthonukba és a baráti körükbe, ahogyan az iskolában kezdődő problémák is folytatódhatnak a telefonon jóval az iskola vége után. 

A gyermek számára így nincs biztonságos hely, és nincs olyan pillanat, amikor a zaklatás véget érne.

Ilyen esetekben a gyermekeknek és a szülőknek tudniuk kell, hová fordulhatnak segítségért. A Biztonságosabb Internet Központok segélyvonalai bizalmas és szakmai támogatást nyújtanak, ezért biztosítani kell hosszú távú és fenntartható finanszírozásukat.

A kár bekövetkezte utáni támogatás elengedhetetlen, de a megelőzés is az. Éppen ezért az EPP-csoport a digitális és médiaoktatás erősítését is szorgalmazza. A gyermekeknek meg kell érteniük, miért viselkednek az emberek néha másképp a képernyő mögött, és miért ugyanolyan fontos az empátia az interneten, mint a személyes kapcsolatokban. A szülőknek és a tanároknak is gyakorlati segítségre van szükségük ahhoz, hogy megértsék a gyermekek által használt platformokat, és tudják, mit kell tenniük, ha valami baj történik. 

Európa nem a nulláról indul. Már rendelkezünk az adatvédelmet, az online platformokat, a reklámozást és a mesterséges intelligenciát szabályozó jogszabályokkal. A végrehajtás azonban továbbra is egyenetlen, és hiányosságok maradnak. 

Az EPP-csoport megközelítése nem az, hogy a szabályozás kedvéért szabályozzunk. Először a meglévő szabályokat kell megfelelően végrehajtani. Ahol valódi hiányosságok maradnak fenn – különösen a függőséget okozó és manipuláló tervezés terén –, azokat ki kell pótolni anélkül, hogy a már meglévő jogszabályokat megkettőznénk. 

Egy újabb törvény elfogadása önmagában nem jelenti a sikert. Az a fontos, hogy egy alkalmazást megnyitó gyermek biztonságosabb környezettel találkozzon-e.

Túl sokáig a beszélgetések nagy része gyakorlatilag a következő volt: kevesebbet használd a telefonodat, kevesebbet görgess, vigyázz, mire kattintasz. Ezek hasznos tanácsok. De van valami ésszerűtlen abban, hogy a gyermekektől azt kérjük, fejlesszenek ki elegendő önkontrollt ahhoz, hogy ellenálljanak a figyelmüket szándékosan lekötni hivatott termékeknek.

A gyermekeknek is vannak felelősségeik az interneten. Ahogy a szülőknek és az iskoláknak is. 

A felelősségnek arányban kell állnia a hatalommal. A digitális környezet alakításának legnagyobb hatalma pedig azoknál a vállalatoknál van, amelyek azt létrehozzák.