Európának kell átvennie az irányítást

Az európai örök béke illúziója összeomlott. Az ukrajnai háború, az autoriter rezsimek újjáéledése és a növekvő instabilitás Európa déli szárnyán megtörték az évtizedek óta tartó stratégiai önelégültséget. A hidegháború utáni "békeosztalék" korszakának vége.

A drámaian megváltozott globális biztonsági környezet és az Egyesült Államok csökkenő elkötelezettségével szemben Európa nem engedheti meg magának, hogy stratégiai szempontból függő helyzetben maradjon. Cselekednünk kell - és együtt kell cselekednünk. Polgáraink kézzelfogható biztonságot várnak, nem pedig nagyképű retorikát, és Európa felelőssége, hogy ezt teljesítse.

Eljött az ideje egy állandó, teljes mértékben felszerelt európai parancsnoklási és ellenőrzési (C2) struktúra kiépítésének: egy olyan erős, többnemzetiségű katonai parancsnokságnak, amely képes önálló műveletek vezetésére, a tagállamok erőfeszítéseinek koordinálására, valamint a katonai erő és Európa diplomáciai, információs és gazdasági eszközeinek integrálására.

Elérkezett az idő egy állandó, teljes mértékben felszerelt európai parancsnoklási és ellenőrzési (C2) struktúra kiépítésére: egy erős, multinacionális katonai parancsnokság, amely képes önálló műveletek vezetésére, a tagállamok erőfeszítéseinek koordinálására, valamint a katonai erő integrálására Európa diplomáciai, információs és gazdasági eszközeivel.

Az európai nemzetek már most megmutatják a közös fellépésre irányuló politikai akaratot. Az olyan műveletek, mint a Takuba, az ASPIDES és az Atalanta bizonyítják, hogy az együttműködés lehetséges, még a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) hagyományos keretein kívül is. Ezek az ad hoc struktúrák azonban nem helyettesítik az integrált, állandó képességeket. A műveleteket európai alternatíva híján gyakran a vezető nemzet parancsnokságáról irányítják, vagy akár a NATO parancsnoki struktúrájához delegálják. Ez a széttagoltság időt pazarol és aláássa az elszámoltathatóságot.

Ha Európa komoly geopolitikai szereplő akar lenni, akkor olyan egységes katonai parancsnokságot kell létrehoznia, amelyet nemcsak a válságok kezelésére, hanem a nagy intenzitású konfliktusok megvívására és megnyerésére is terveztek. Ez paradigmaváltást jelentene a személyzet, az erőforrások és a technológia tekintetében, beleértve a biztonságos, Európa által ellenőrzött digitális hálózatok és kommunikációs eszközök szükségességét.

Az EU jelenlegi Katonai Törzse (EUMS) riasztóan kevés erőforrással rendelkezik: mindössze 30 millió eurós éves költségvetésből gazdálkodik, és mindössze mintegy 100 főnyi személyzetet foglalkoztat. A SHAPE, a NATO főhadiszállása harcra van kiépítve, és arányosan 15-ször több operatív személyzettel rendelkezik. Itt az ideje, hogy átálljunk az "EUMS+"-ra.

Európa már most is megosztja a doktrínákat, együtt képez ki és közösen telepít. A stratégiai integrációhoz azonban többre van szükség: az EUMS felülvizsgált irányítására, a hírszerzési információk megosztására, közös logisztikára, valamint a biztonsági és védelmi beszerzések harmonizálására, egyértelmű európai preferenciával. És ami a legfontosabb, politikai konszenzus arról, hogy válság idején ki dönt. A hatékony parancsnokság lehetetlen széttagolt vezetés mellett.

A stratégiai autonómia öt-hat éven belül elérhető cél, feltéve, hogy ezeket a reformokat már most megkezdjük, és az előttünk álló kihívásoknak megfelelő európai védelmi költségvetést biztosítunk. A többéves pénzügyi keret jelenlegi 0,8%-a nem elegendő. Mind az Európai Bizottság, mind az Európai Tanács elnökei jogosan szólították fel a tagállamokat, hogy növeljék katonai kiadásaikat a jelenlegi 2%-os szint fölé. Magának az EU-nak is kezdeményeznie kellene azonban, és garantálnia kellene, hogy a következő többéves pénzügyi keret védelmi célú beruházásai tükrözzék ezeket a prioritásokat. Ez azt jelenti, hogy a védelmet egy valódi európai politika komolyságával kell kezelni.

Ehhez a stratégiai iránytű újragondolására is szükség lesz. A kérdés ma nem az, hogy hogyan egészítsük ki a NATO-t, hanem az, hogy felkészültünk-e arra a pillanatra, amikor az amerikai támogatás elmaradhat vagy csökkenhet. Ahogy a Trump-elnökség megmutatta, ez a pillanat már nem hipotetikus, hanem előrelátható valóság.

A retorikának át kell adnia helyét az elszántságnak. Rendelkezünk az erőforrásokkal, a know-how-val és a kollektív katonai potenciállal. Amire most szükségünk van, az a bátorság, hogy bölcsen és önállóan használjuk őket. Az autonóm európai parancsnokság létrehozása annak bizonyítása, hogy az Európai Unió képes felelősséget vállalni saját biztonságáért, amikor az a legfontosabb. Ez merész lépés, de szükséges egy olyan Unió számára, amely geopolitikai jelentőségre törekszik.

A retorikának át kell adnia helyét az elszántságnak. Rendelkezünk az erőforrásokkal, a know-how-val és a kollektív katonai potenciállal. Amire most szükségünk van, az a bátorság, hogy ezeket bölcsen és önállóan használjuk. Az autonóm európai parancsnokság létrehozása annak bizonyítása, hogy az Európai Unió képes felelősséget vállalni saját biztonságáért, amikor az a legfontosabb.

Andrius Kubilius védelmi és űrkutatási biztos szerint Európának kettős feladatot kell teljesítenie: rövid távon fel kell készülnie az esetleges orosz agresszióra, és hosszú távon meg kell terveznie a transzatlanti szövetség egyensúlyának helyreállítását. Mindkettőhöz ugyanarra az alapra van szükség: intézményi felkészültségre, közös képességekre és politikai akaratra.

Már nem szabályokon alapuló világban élünk. A globális eredményeket egyre inkább a nyers erő, nem pedig a diplomácia határozza meg. Ha Európa játékos akar maradni, és nem csupán játéktér, akkor ennek megfelelően kell felkészülnie.

Az állandó, autonóm európai C2-struktúra nem csak katonai szempontból szükséges. Ez Európa politikai érettségének próbája is. Megvannak az eszközeink. Megvan a know-how. Amire most szükségünk van, az a bátorság a vezetéshez. Az EPP képviselőcsoport készen áll arra, hogy megmutassa az utat.