Az EPP-csoport állásfoglalása a migráció kezeléséről: határozott, méltányos és jövőorientált megközelítés

Bevezetés

Az EPP-frakció egy olyan Európát támogat, amely védi határait és fellép az illegális migráció ellen. Célunk az ellenőrizetlen migráció megállítása, hogy Európa ne legyen túlterhelve azok integrálásával, akiknek joguk van itt tartózkodni.

A migrációról és menekültügyről szóló paktum elfogadása döntő lépést jelentett egy jobban ellenőrzött európai migrációs politika felé. Ugyanakkor továbbra is fennállnak kihívások, amelyek további intézkedéseket tesznek szükségessé uniós szinten. Az EPP-frakció továbbra is a hajtóerő lesz, amely Európát egy határozott, méltányos és jövőorientált migrációs megközelítés felé tereli.

Úgy véljük, merész új intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy gyorsan visszatoloncoljuk azokat, akiknek nincs tartózkodási joguk az Unióban, megerősítsük külső határainkat és megvédjük a schengeni térséget, legyőzzük az embercsempészeket, valamint szembeszálljunk azzal, hogy harmadik országok vagy ellenséges nem állami szereplők a migránsokat fegyverként használják fel.

Prioritásaink egyértelműek. Végrehajtjuk azt a 9 pontból álló tervet, amelynek célja a kontinensünk előtt álló főbb migrációs kihívások leküzdése. Megteszünk a következő lépéseket egy olyan migrációs politika irányába, amely az Unió és polgárai érdekeit szolgálja.

Preambulum

A migráció komoly kihívást jelent Európának, és továbbra is aggodalomra ad okot. Bár 2024-ben már csökkenést tapasztaltunk az illegális beutazások számában – ami megerősíti az EPP-csoport által követett és végrehajtott politikák hatékonyságát –, számos tagállam továbbra is jelentős migrációs nyomással szembesül, különösen azok, amelyek az EU keleti határainak mentén, az első vonalban helyezkednek el.

Ennek fényében – miközben teljes mértékben elkötelezettek vagyunk egy határozott, de méltányos, a nemzetközi és az uniós joggal összhangban álló migrációs és menekültügyi rendszer mellett – sürgős szükségét látjuk annak, hogy szigorúbb intézkedéseket alkalmazzunk az EU-ból távozni köteles személyekkel szemben, valamint megakadályozzuk azok beutazását, akik nem felelnek meg a szükséges feltételeknek. A szabályok polgáraink védelmét szolgálják, és azok betartásával azoknak is segíthetünk, akik valóban védelemre szorulnak. Ehhez a nemzeti hatóságoknak, különösen a bűnüldöző szerveknek rendelkezniük kell a szükséges forrásokkal, eszközökkel és jogbiztonsággal. Határozottan kívánunk fellépni az EU-ban jogszerűen tartózkodók kötelezettségeinek és jogainak egyensúlyba hozása érdekében. Biztosítani kívánjuk, hogy minden tagállam rendelkezzen a migráció hatékony kezeléséhez szükséges kapacitással és eszközökkel, és elkerüljük az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos túlzott értelmezéseket.

1. szakasz: Visszatérési politikák

Eddig a visszatérítési határozatok mindössze 20%-át hajtották végre ténylegesen, pedig a működőképes visszatérítési politikák elengedhetetlenek a migráció kezeléséhez. A tagállamoknak hatékony jogi és operatív eszközkészlettel kell rendelkezniük a visszatérítési határozatok végrehajtása, valamint az illegális beutazás és tartózkodás visszatartása érdekében, olyan intézkedések támogatásával, mint a pénzügyi garanciák vagy a szabályszegés esetén történő őrizetbe vétel. Célunk a visszatérítési határozatok végrehajtásának megkönnyítése és a végrehajtó hatóságok felesleges adminisztratív terheinek elkerülése. A Frontex szerepének megerősítését szorgalmazzuk, lehetővé téve számára a harmadik országok közötti visszatérítési műveletekben való részvételt is. A Bizottság új, a visszatérítésről szóló rendeletre vonatkozó javaslatot terjesztett elő, amelynek középpontjában a következők állnak: a visszatérítési határozatok kölcsönös elismerése, a fellebbezési határidők lerövidítése, a visszatérítendő személyekre vonatkozó szigorúbb kötelezettségek és a szabályszegés következményei, a bűncselekmény gyanúja alatt álló személyekre vonatkozó gyorsított eljárások – ideértve a fogva tartás és a mozgásszabadság korlátozásának kiterjesztett indokait –, a szökés elleni hatékonyabb intézkedések, valamint a fellebbezések korlátozott, felfüggesztő hatás nélküli jellege. A kényszervisszatérésnek továbbra is hiteles lehetőségnek kell maradnia, az önkéntes távozást pedig meg kell akadályozni, amennyiben az komoly akadályt jelent a visszatérítés hatékony végrehajtása előtt.

A kötelezettségek be nem tartásának következményeinek szigorúnak kell lenniük. Ebbe bele kell tartoznia annak a tagállamokra vonatkozó kötelezettségnek is, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek annak biztosítására, hogy a hatóságok tisztában legyenek a visszatérítésre kötelezett személy tartózkodási helyével, és hogy az illető a hatóságok rendelkezésére álljon mindaddig, amíg ténylegesen el nem hagyja a tagállam területét. Az erőszakos visszatéréssel érintett személyekre hosszú távú, az EU-ba való belépést tiltó tilalmat kell kiszabni, beleértve a biztonsági fenyegetést jelentő személyek esetében az állandó és határozatlan idejű tilalmat is. Üdvözöljük a Bizottság javaslatát, amely a nemzetközi normáknak megfelelő, az EU-n kívüli visszatérési központok létrehozására vonatkozó jogi keretrendszert irányoz elő, és felkérjük a Bizottságot, hogy folytassa az innovatív megoldások keresését az illegális migráció elleni küzdelem érdekében, harmadik országokkal együttműködve.

2. szakasz: A külső határok biztosítása és megerősítése

Az EU külső határainak védelme elengedhetetlen a migráció hatékony kezeléséhez. Az EU-n és a schengeni térségen belül továbbra is a tagállamok felelősek annak eldöntéséért, hogy ki léphet be területükre. A hatékony határkezelés magában foglalja azt a képességünket is, hogy reagáljunk a számtalan hibrid fenyegetésre, ideértve – de nem kizárólag – a migránsok fegyverként való felhasználását is. Erősebb külső határokat kell biztosítanunk az illegális beutazók fokozottabb és szigorúbb ellenőrzésével. Átfogó elektronikus megfigyelést kell bevezetni az EU valamennyi külső határán, amelyet strukturális és technikai határvédelmi intézkedésekkel kell alátámasztani. Döntő fontosságú a Frontex, az Europol és az Eurojust ügynökségekkel való együttműködés fokozása, valamint a tagállamok támogatása. A Frontexet teljes mértékben működőképes európai határügynökséggé kell átalakítani, amely a legkorszerűbb, fejlett megfigyelési technológiákkal – például drónokkal, mesterséges intelligenciával és biometrikus rendszerekkel – van felszerelve. A Frontex tevékenységét ki kell terjeszteni a legkülső régiókra is, biztosítva ezzel az átfogó határvédelmet. Haladéktalanul együttműködési megállapodásokat kell kötni az afrikai országokkal és más partnerországokkal. Kötelezzük magunkat arra, hogy a Frontex személyi állományát megháromszorozzuk, 30 000 főre növeljük, és a lehető leghamarabb elfogadjuk a szükséges jogszabályokat, beleértve a költségvetési módosításokat is. A tagállamoknak összehangolt módon, uniós finanszírozás támogatásával regionális határbiztonsági központokat kell létrehozniuk a migrációs nyomás alatt álló területeken. Európai finanszírozást kell biztosítanunk továbbá a fizikai infrastruktúrára, az elektronikus határbiztonsági fejlesztésekre és a határfelügyelet egyéb innovatív eszközeire. A geopolitikai helyzetre tekintettel paradigmaváltásra van szükség: a határbiztonságtól a határvédelem felé kell elmozdulnunk. A következő uniós többéves pénzügyi keretben biztosítani kell az e területen felmerülő összes igény kielégítéséhez szükséges új pénzügyi forrásokat.

3. szakasz: Stratégiai együttműködés harmadik országokkal

Az ellenőrizetlen migráció megterheli a közszolgáltatásokat, megzavarja a helyi gazdaságokat és társadalmi feszültségeket szít, különösen az olyan első vonalbeli tagállamokban, mint Spanyolország, Olaszország vagy Görögország, valamint a kisebb és földrajzilag sebezhető tagállamokban, mint Ciprus és Málta, ami hatással van a másodlagos migrációs útvonalak mentén fekvő országokra is, például Németországra vagy Franciaországra. A harmadik országokkal kialakított stratégiai partnerségek elengedhetetlenek a migráció kezeléséhez. Az együttműködésnek a kiváltó okok kezelésére, a kapacitásépítés és a határigazgatás fejlesztésére, az illegális kiutazások, az embercsempészet és az emberkereskedelem elleni küzdelemre, valamint a visszatérés megkönnyítésére kell összpontosítania. A Tunéziával, Egyiptommal vagy Libanonnal kötött megállapodások mutatják nekünk a követendő utat. Már önmagában az EU–Tunézia megállapodás is kézzelfogható eredményeket hozott: csupán ebben az évben 60%-kal csökkentette az Olaszországba irányuló illegális érkezések számát. Sürgetjük a Bizottságot, hogy zárja le a Marokkóval folytatott tárgyalásokat, és ahol lehetséges, kezdjen új tárgyalásokat. A strukturált párbeszédek, a Frontex operatív bevetései és a célzott uniós finanszírozás megerősítik ezeket az erőfeszítéseket. Megállapodásokat kell kötni olyan, nem szomszédos országokkal is, mint Szenegál és Mauritánia, a Frontex bevetése érdekében, ami elengedhetetlen az illegális migránsok Kanári-szigetek felé történő távozásának ellenőrzéséhez, amely az illegális migráció új bejárati kapuja Európába. A tengeri mentésért és a tengeri jog érvényesítéséért viselt felelősség megosztásának is része kell, hogy legyen a stratégiai partnerségeknek, ideértve a mentett migránsok partra szállítására szolgáló biztonságos kikötőket is. Minden érintett államnak, beleértve az afrikaiakat is, meg kell tennie a magáét. Az EU harmadik országoknak nyújtott támogatásának ki kell terjednie a közigazgatásuk digitalizálására, a megbízható anyakönyvi nyilvántartás létrehozására, valamint biometrikus és biztonságos igazolványok kiadására, ami lehetővé teszi számunkra a biometrikus adatok biztonságos feltételek melletti cseréjét. Az EU-nak minden rendelkezésre álló eszközt – diplomáciai, gazdasági és fejlesztési együttműködést – fel kell használnia az erősebb, hatékonyabb és kölcsönösen előnyös partnerségek kiépítése érdekében. A fejlesztési segélyeknél elsőbbséget kell biztosítani azoknak az országoknak, amelyek elkötelezettséget tanúsítanak a migrációkezelés iránt. A felülvizsgált vízummechanizmusoknak visszatartó erővel kell bírniuk a visszaélésekkel szemben, és meg kell előzniük a fenyegetéseket. Emellett következményekkel kell járnia az együttműködés elmulasztásának is. Azok a harmadik országok, amelyek nem működnek együtt az illegális kivándorlás megakadályozásában, illetve a visszafogadási megállapodások vagy intézkedések végrehajtásában – akár nemzeti, akár uniós szinten –, nem részesülhetnek uniós forrásokban és vízumokban. Az ilyen döntéseket uniós szinten kell jóváhagyni, és azokat minden tagállamban egységesen kell alkalmazni.

4. szakasz: A schengeni térség védelme

A schengeni térség az európai integráció egyik legkézzelfoghatóbb eredménye és az európai projekt egyik fő pillére. Az elmúlt években a schengeni térség rendkívüli nyomásnak volt kitéve a terrorizmus, a radikalizálódás, a szervezett bűnözés, valamint a harmadik országbeli állampolgárok engedély nélküli másodlagos mozgásai által jelentett fenyegetések miatt. Az EPP-frakció egy biztonságos és határok nélküli schengeni térség mellett áll ki, amely ugyanakkor elismeri a tagállamok jogát arra, hogy végső eszközként ideiglenes belső határellenőrzéseket vezessenek be, amelyeket kivételesen, arányosan és korlátozott időtartamra kell alkalmazni, és amelyeket a fenyegetések megszűnése után haladéktalanul vissza kell vonni. Nem a tagállamok, hanem maguk a tartós és folyamatosan változó fenyegetések jelentik a veszélyt a schengeni térség integritására. A schengeni térség ellenállóképessége a hatékony külső határigazgatástól, valamint olyan megbízható informatikai rendszerektől és adatbázisoktól függ, mint a SIS és a VIS. Sürgetjük az EES és az ETIAS mielőbbi üzembe helyezését. A vízumkérelmezési eljárások egyszerűsítése, a digitalizálás, a személyzeti kapacitás növelése a nagy igényű régiókban, valamint a határokon átnyúló együttműködés javítása fontos lépések a biztonságosabb schengeni térség felé.

5. szakasz: Az európai menekültügyi és migrációs paktum végrehajtása

Az európai menekültügyi és migrációs paktum – bár történelmi jelentőségű – csupán az alapot jelenti, amelyre építenünk kell a migráció minden dimenziójának kezelésére irányuló, teljes körű megközelítést. Ez jó kiindulópont, de nem elegendő. A paktum összehangolt, időszerű végrehajtását igényli, amely tükrözi a tagállamok közötti eltérő körülményeket, és hatékonyan bevonja és támogatja mind a regionális, mind a helyi hatóságokat. A harmonizált menekültügyi rendszereknek egyértelműen meg kell különböztetniük a védelemre szorulókat és a gazdasági migránsokat. A biztonságos külső határok és a hatékony eljárások elengedhetetlenek a tagállamok közötti méltányos felelősségmegosztás és szolidaritás biztosításához. A tagállamoknak – a Bizottság támogatásával – teljes mértékben működőképessé kell tenniük az elfogadott uniós jogszabályokat és a meglévő jogszabályok alkalmazását. Időszerű, átfogó felülvizsgálatot kell végrehajtanunk, és teljes mértékben ki kell használnunk a biztonságos harmadik ország koncepcióját az érkezők számának csökkentése érdekében. A megállapított kapcsolódási kritériumok nem alkalmasak a célra, ezért azokat meg kell szüntetni.

Európát nem tekinthetjük, és nem is tekinthetjük az összes illegális bevándorlás és menedékkérő egyetlen célállomásának. Figyelembe kell venni a véges erőforrásokat és a korlátozott befogadási kapacitásokat. Hasonlóképpen, a menekültstátuszra vagy kiegészítő védelemre való jogosultságról szóló rendeletet is aktualizálni kell, hogy megfeleljen a menedékjog iránti kérelmek terén kialakult megváltozott valóságnak. A dublini mechanizmus keretében minden erőfeszítést arra kell irányítani, hogy az átadások hatékony és megbízható határidőkön belül valósuljanak meg, és ezáltal visszatartsák a jogosulatlan másodlagos mozgásokat.

A paktum végrehajtását kiegészítve az Unió intézkedéseket hozhat a tagállamok tevékenységének ösztönzésére és támogatására a jogszerűen tartózkodó személyek integrációja területén. Az integráció kétirányú folyamat, amely megköveteli a migránsoktól, hogy megtanulják a helyi nyelveket, tiszteletben tartsák a szokásokat és a törvényeket, valamint hozzájáruljanak a társadalomhoz. A családegyesítés engedélyezéséhez igazolt integrációt és pénzügyi stabilitást kell előírni. Az integrációs intézkedéseknek a radikalizálódás és a párhuzamos társadalmak kialakulása ellen kell fellépniük.

6. szakasz: A migránscsempészet elleni küzdelem

Az illegális bevándorlók több mint 90%-a embercsempészekre támaszkodik. Megfigyelhető, hogy a bevándorlók csempészei és emberkereskedői egyre erőszakosabbá válnak, ami minden szinten veszélyt jelent határőreinkre nézve, és kockázatot jelent belső biztonságunkra nézve. A csempészhálózatok felszámolásához elengedhetetlen a határokon átnyúló együttműködés, a hírszerzés és az adatmegosztás fokozása, a fejlett technológiák alkalmazása, valamint a tagállamok és más igazságügyi és belügyi ügynökségek közötti jobb koordináció. A Frontexet, az Europolt és az Eurojustot meg kell erősíteni, hogy hatékonyabban támogathassák a tagállamokat a szervezett bűnözés – különösen a migránscsempészet és az emberkereskedelem – minden formájának felderítésében, kivizsgálásában és büntetőeljárás alá vonásában, ideértve a kényszerítő jellegű nyomozási hatásköröket is. Hasonlóképpen meg kell erősítenünk a jogi keretet a jogosulatlan belépés, tranzit és tartózkodás elősegítésének megakadályozása érdekében, a minimális büntetések küszöbértékének emelésével, beleértve a közlekedési szolgáltatókat is. A csempészek és az emberkereskedők a kutatási és mentési műveletekben olyan módszert találtak, amellyel kihasználhatják a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeket, valamint a tagállamok joghatóságát és felelősségét, és folytathatják illegális tevékenységeiket, a mentési erőfeszítéseket eszközként felhasználva bűnözői hálózatuk fenntartására és további életek veszélyeztetésére. Minden szereplőnek, beleértve a civil társadalmat is, tiszteletben kell tartania a törvényt. A kutatási és mentési műveleteket végző civil társadalmi szervezetekre vonatkozó magatartási kódexnek biztosítania kell a nemzetközi jog betartását, miközben visszatartja az emberkereskedők általi kizsákmányolást. A „kövesd a pénzt” megközelítés elengedhetetlen a csempészhálózatok felszámolásához, az AMLA teljes körű kihasználásához, valamint a lefoglalásra és a bizonyítási teher megfordítására vonatkozó hatékony szabályok végrehajtásához. Az EPPO mandátumának felülvizsgálatát szorgalmazzuk annak érdekében, hogy a szervezett bűnözés részeként a migránscsempészet is bekerüljön a hatáskörébe.

7. szakasz: A migránsok eszközként való felhasználásának és fegyverként való felhasználásának kezelése

Az EU-nak fel kell lépnie a migránsok ellenséges szereplők általi eszközként való felhasználása és fegyverként való felhasználása ellen. Meg kell akadályozni, hogy a kiszolgáltatott embereket fegyverként használják fel ellenünk, akár anyagi, akár politikai haszonszerzés céljából. Határaink védelme az ilyen ellenséges cselekményekkel szemben egyben a kihasznált migránsok emberi jogainak védelmét is jelenti. Eszköztárunk teljes kapacitását ki kell használnunk, beleértve a schengeni határkódex és a válságrendelet által biztosított lehetőségeket is. A jelenlegi menekültügyi szabályokat hozzá kell igazítani az új kihívásokhoz, hogy elkerülhető legyen a jogi kiskapuk autoriter rezsimek általi kihasználása. Az instrumentalizálás és a fegyverként való felhasználás átfogóbb meghatározására van szükség ahhoz, hogy ezeket a hibrid fenyegetéseket hatékonyan lehessen leküzdeni mind az EU külső határain, mind az államokon belül. Jobb szabályokat kell előterjeszteni a szállítmányozók kötelezettségeire vonatkozóan, egyértelmű szankciókkal a szabályok be nem tartása esetén, beleértve az EU-ban való működés tilalmát is. Ezen felül hangsúlyozzuk, hogy a tagállamok kiváltsága és kötelessége, hogy minden eszközzel biztosítsák biztonságukat és területi integritásukat. Ezért fontolóra kell venni a Szerződésekben már rögzített rendkívüli intézkedéseket, ideértve a másodlagos jogszabályoktól való ideiglenes eltérést is, például a menedékjogot, amikor a migránsokat fegyverként használják fel az EU, a tagállamok és társadalmaink ellen. Az államilag támogatott destabilizációs törekvések által kiváltott, a határokon történő kihasználási kísérletek kezelése érdekében uniós gyorsreagálású csapatokat kell létrehozni.

8. szakasz: Munkaerő-migráció

A jól irányított legális migráció hozzájárulhat a munkaerőpiac változó igényeinek kielégítéséhez, a jelenlegi és jövőbeli szakképzettségi igények kielégítéséhez, valamint a dinamikus gazdaság biztosításához. Ugyanakkor csak akkor képes kompenzálni a hazai munkaerő csökkenését, ha az újonnan érkezők tehetségei és készségei összeegyeztethetők a tagállamok igényeivel, amit olyan uniós programok is támogatnak, mint a kék kártya. Az oktatási, kulturális és nyelvi háttérbeli különbségek társadalmi kihívásokat jelenthetnek. A legális migráció előnyeinek maximális kihasználása érdekében a tehetségvonzási politikákat és a migrációs útvonalakat szilárd rövid és hosszú távú intézkedésekkel kell párosítanunk a befogadás és az integráció támogatása érdekében. Ezek az erőfeszítések lehetővé teszik a legális migránsok számára, hogy teljes mértékben hozzájáruljanak az EU fejlődéséhez és a közös jóléthez. A legális migrációnak központi szerepet kell játszania a szélesebb körű vitában, beleértve a származási és tranzit harmadik országokkal való együttműködést is a migrációs áramlások hatékony kezelése érdekében. E tekintetben figyelemmel kísérjük az Európai Bizottság által javasolt kezdeményezéseket, például az „EU-tehetségkészletet” és az „EU-tehetségpartnerségeket”, miközben tiszteletben tartjuk a tagállamok szuverenitását és segítünk az illegális migráció visszaszorításában.

9. szakasz: Kilátások a jövőbiztos migrációs és menekültügyi politikákra

Az EU-nak a globális bevált gyakorlatok és tendenciák alapján kell alakítania migrációs politikáit, nem csupán a közvetlen kihívásokra, hanem a jövőbeli migrációs dinamikákra is tekintettel. Két fő prioritásunknak az illegális migráció megállításának és a visszatérési határozatok végrehajtásának kell lennie. Az Olaszország–Albánia jegyzőkönyv az első, de döntő jelentőségű innovatív lépés az illegális migráció visszaszorítására és a csempészek üzleti modelljének felszámolására, mivel bebizonyítja, hogy a menedékjog iránti kérelem benyújtása és elbírálása biztonságos harmadik országokban – mint fő szabály – lehetséges. Sürgetjük a Bizottságot, hogy folytassa a tárgyalásokat a Földközi-tenger mindkét partján létrehozandó regionális partraszállási platformokról és egyéb innovatív megoldásokról, ahol a menedékkérőket biztonságosan fogadhatják, és kérelmeiket hatékony, méltóságteljes és emberséges módon bírálhatják el. Hasonlóképpen a Bizottságnak törekednie kell az EU által irányított, az EU-n kívüli központok létrehozására, ahová a visszatérési határozat hatálya alá tartozó bizonyos kategóriájú harmadik országbeli állampolgárokat át lehetne helyezni a végleges kiutasításig (visszatérési központok). Az 1951. évi menekültügyi egyezmény döntő szerepet játszott az üldözés elől menekülők védelmében. Az egyezmény megkötése óta azonban a globális helyzet jelentősen megváltozott, és olyan helyzetek alakultak ki, amelyekkel az egyezmény nem számolt. Ráadásul a kiegészítő védelem fogalma egy olyan kettős rendszer kialakulásához vezetett, amely aláássa a közös európai menekültügyi rendszer hatékonyságát, és kihívást jelent az EU-n belüli szolidaritás számára. Az EU-nak párbeszédet kell kezdeményeznie a Genfi Egyezménynek a mai világhoz való igazításáról, egy olyan összetartóbb és átfogóbb keret kialakítására törekedve, amely szilárd védelmet biztosít a menekültek számára, miközben figyelembe veszi a tagállamok biztonsággal és a migrációkezeléssel kapcsolatos jogos aggályait. Egy ilyen proaktív fellépés megerősítené az EU emberi jogok iránti elkötelezettségét és vezető szerepét egy rugalmas nemzetközi menekültvédelmi rendszer kialakításában.