A pályától a politikáig: Miért kell az EU-nak felzárkóznia a globális sport világához?

A sportot egykor a politika felett álló jelenségnek tekintették. A legutóbbi világbajnokságok és a globális versenyeket övező egyre hevesebb geopolitikai küzdelmek azonban azt mutatják, hogy ez már nem igaz. 

Ma a sport már nem csupán szórakozás. Hatalom, befolyás és üzlet. A rendezési jogok, az állami támogatással járó beruházások, valamint az olyan irányító testületek – mint a FIFA – növekvő kereskedelmi dominanciája egyre inkább alakítja a nemzetközi politikát és a globális piacokat. Ami egykor főként társadalmi és kulturális tevékenység volt, mára többmilliárd eurós globális iparággá vált. 

Évekig a sport olyan különleges státuszban részesült, amely lehetővé tette számára, hogy a legtöbb szektornál jóval nagyobb autonómiával működjön. De mivel a sportirányító szervezetek milliárdokra rúgó piacokat felügyelnek, és a sportesemények jelentős politikai és gazdasági következményekkel járnak, ezt a kivételes helyzetet egyre nehezebb igazolni. Az Európai Unió ezért egyre kevésbé hajlandó úgy kezelni a sportot, mintha az jogi és szabályozási keretein kívül állna. 

Az EPP számára ez azért fontos, mert a sport továbbra is szorosan összefonódik az európai élettel. Milliók vesznek részt benne nap mint nap szurkolóként, sportolóként, önkéntesként és résztvevőként. A sport közösségeket épít, elősegíti az egészséget és ösztönzi a befogadást, különösen a kevésbé szerencsés helyzetűek és a fogyatékkal élők számára. Ez az európai sportmodell. 

Pontosan azért, mert a sport ilyen fontos társadalmi szerepet játszik, a sport irányítása és az a kérdés, hogy ki rendelkezik benne hatalommal, közérdekű kérdéssé vált. A sport iránti bizalom nem csupán attól függ, hogy mi történik a pályán, hanem attól is, hogy a háttérszervezetek tisztességesek, átláthatók és elszámoltathatók-e. 

Ugyanakkor a sport gyors kereskedelmi orientálódása feltárta különleges státuszának határait. A határokon átnyúló befektetések, a pénzmozgások és a nagy versenyek pénzügyi hasznosítása egyre inkább olyan kérdéseket vet fel, amelyek elválaszthatatlanok az EU versenyjogi, átláthatósági és elszámoltathatósági szabályaitól. 

Az EPP elutasítja azt az elképzelést, hogy a sport az uniós jog hatálya alá ne tartozzon. Az Európai Bíróság legutóbbi ítéletei megerősítették, hogy a sportszervezetekre az európai szabályok vonatkoznak, amennyiben döntéseik jelentős gazdasági hatással járnak. Ez egy szélesebb körű és szükséges irányváltást tükröz a szigorúbb irányítás és a nagyobb elszámoltathatóság felé. 

A jegyárak körül egyre élénkebbé váló vita egy példa erre. A dinamikus árképzési rendszereket gyakran egyszerű piaci mechanizmusként mutatják be. A valóságban azonban a sport nem úgy működik, mint egy normális versenypiac. A szurkolók nem választhatnak egyszerűen egy másik világbajnoki döntőt, egy másik stadiont vagy egy másik szervezőt. 

Ahogyan a fogyasztói szervezetek nemrég Ursula von der Leyennek címzett közös levelükben figyelmeztettek, az élő sporteseményeket strukturális hiány jellemzi: egy szervező, egy helyszín, egy időpont – és gyakran egy jegyértékesítő platform. 

Ebben a kontextusban a dinamikus árképzés nem jutalmazza a hatékonyságot. A szurkolói hűséget licitháborúvá változtatja. Az eredmény egyre egyértelműbb: magasabb árak, a hétköznapi szurkolók számára korlátozott hozzáférés és növekvő frusztráció a szurkolók körében egész Európában. 

A nagy tornákkal kapcsolatos panaszok – beleértve a FIFA felügyelete alatt szervezett versenyeket is – máris eljutnak az európai szabályozó hatóságokhoz.