Az EPP állásfoglalása az EU–Kína kereskedelmi kapcsolatokról

Az Európai Bizottság és a főképviselő/alelnök 2019-es közös közleménye, amely Kínát egyszerre együttműködési partnerként, gazdasági versenytársként és rendszerszintű riválisaként jellemezte, továbbra is tükrözi kétoldalú kapcsolataink valós helyzetét. Az EU és Kína közötti kereskedelem továbbra is a világ egyik legfontosabb gazdasági partnersége, de egyre inkább jellemzi, hogy nincs valódi egyenlő versenyfeltételek. A kétoldalú árukereskedelem 2025-ben elérte a 759 milliárd eurót, de az EU az évet hatalmas, 360 milliárd eurós hiányral zárta, ami napi 1 milliárd eurónak felel meg. A hatalmas ipari támogatások, az azokból fakadó túlkapacitás, a deflációs nyomás és a devizamanipuláció együttes hatása az elmúlt években mesterséges költségelőnyt biztosított a kínai gyártóknak. Peking emellett a dominancia fokozásának mintáját is mutatta: fegyverként használta az ellátási láncoktól való függőségeket – különösen a kritikus nyersanyagok terén –, és politikai célok elérése érdekében megtorló vizsgálatokkal vette célba a politikailag érzékeny európai ágazatokat, mint például a brandy-, a sertéshús- és a tejipari szektort. Bár az EU nem válhat függetlenné Kínától, foglalkoznia kell a növekvő aszimmetriával, amelynek következtében az európai vállalatok korlátozott piaci hozzáféréssel, egyenlőtlen bánásmóddal és technológiatranszferre irányuló nyomással szembesülnek, miközben a kínai cégek széles körű hozzáférést élveznek az európai egységes piachoz. Az Európai Unió Kína legnagyobb exportpiaca, ami nagyon jelentős befolyást biztosít számunkra, amelyet még nem használunk ki teljes mértékben.

Az EPP-frakció támogatja a 2026. júniusában elfogadott közös nyilatkozatot, amely elindítja az EU–Kína kereskedelmi és befektetési konzultációs mechanizmust, valamint a kereskedelmi és befektetési egyensúlyhiányok, az exportellenőrzések, a szellemi tulajdonjogok és a WTO-reform kezelésére irányuló közös nyomon követést. E négy területen elért jelentős előrelépés érdekében az EPP-frakció a következőket szorgalmazza: 
 

AZ EPP CÉLKITŰZÉSEI

• Az EU-nak határozottabban, következetesebben és gyorsabban kell alkalmaznia meglévő kereskedelmi védelmi eszközeit, mivel a vizsgálatok jelenleg akár 18 hónapig is eltarthatnak, és ezalatt az idő alatt az európai iparban bekövetkező kár már visszafordíthatatlanná válhat. Ennek érdekében elengedhetetlen az eljárások egyszerűsítése, további források elkülönítése, valamint pénzügyi és technikai támogatás nyújtása azoknak a vállalatoknak – különösen a kkv-knak –, amelyek a kereskedelmi védelmi ügyek miatt magasabb költségekkel szembesülnek.
   

• A 2026. október 15–16-i Európai Tanács ülésén a globális makrogazdasági egyensúlytalanságokról folytatott vita nyomán az EU-nak nem csupán a jelenlegi eszközök hatékonyabb felhasználásán túl kell lépnie, hanem szélesebb körű, koherens politikai intézkedéscsomagot kell kidolgoznia, amely magában foglalja az EU eszköztárának új eszközökkel való kiegészítését is, amelyek elősegítik a kockázatcsökkentési erőfeszítések fokozását, valamint gyorsabb reagálási mechanizmusokat biztosítanak megtorló intézkedések esetén.
   

• Az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy minden kereskedelmi intézkedés arányos, tényeken alapuló és ideiglenes legyen, valamint célzottan a szoros partnerországokra gyakorolt negatív hatások minimalizálására irányuljon, azzal a céllal, hogy helyreállítsa az egyenlő versenyfeltételeket és növelje az európai vállalatok versenyképességét, nem pedig az iparágak határozatlan idejű védelmét szolgálja.
   

• Az EU-nak hatékonyan kell fellépnie kereskedelmi védelmi intézkedéseinek kijátszása ellen, ideértve az átrakodást, az útvonal-módosítást, valamint a téves információkat vagy az áruk származásának nyomonkövethetetlenségét.
   

• Az EU-nak törekednie kell az intézmények és a tagállamok közötti nagyobb összhangra, mivel a széttagolt nemzeti megközelítések gyengítik Európa kollektív befolyását.
   

• Az EU-nak célzottabb, stratégiai és ágazatspecifikus megközelítést kell alkalmaznia, összpontosítva az ipari kapacitásunk középpontjában álló ágazatokra és értékláncokra, mint például a gépipar, a vegyipar és az autóipar, valamint a biztonság és a védelem szempontjából elengedhetetlen ágazatokra, a kritikus infrastruktúrára és olyan technológiákra, mint a mesterséges intelligencia.
   

• Az EU-nak fel kell lépnie az érzékeny európai agrár-élelmiszeripari exporttermékeket célzó megtorló kereskedelmi vizsgálatok és egyéb tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen, megerősítve a korai figyelmeztető mechanizmusokat és biztosítva az érintett európai termelők hatékony támogatását, megakadályozva, hogy az európai mezőgazdaság a gazdasági kényszerítés és a politikai megtorlás célpontjává váljon.
   

• Az EU-nak a közelgő diverzifikációs eszközzel összhangban technológiai és földrajzi diverzifikációval kell védekeznie a gazdasági kényszerrel szemben, mind az ellátási lánc szolgáltatói, mind a szállítási útvonalak tekintetében. Ezt a megközelítést rendszeres stressztesztekkel kell alátámasztani, amelyek kiterjednek a közvetlen és közvetett ellátási lánc-függőségekre és a helyettesítő termékek rendelkezésre állására, valamint gazdasági hatásvizsgálatokkal, amelyek nyomon követik a termelőkre és a fogyasztókra gyakorolt hatásokat.
   

• Az EU-nak meg kell erősítenie az együttműködést a megbízható partnerekkel a kritikus nyersanyagoktól való függőség kezelése érdekében, többek között a belső termelés, feldolgozás és készletfelhalmozás révén, a RESourceEU programra építve, fontolóra kell vennie egy európai kritikus nyersanyag-központ létrehozását, valamint támogatnia kell az olyan multilaterális kezdeményezéseket, mint a Pax Silica, továbbá figyelemmel kell kísérnie azokat a szabályozásokat, amelyek korlátozzák a kritikus nyersanyagokra vonatkozó céljaink elérését.
   

• Az EU-nak előre kell haladnia a Kanadával, a Mercosurral, Indiával, Ausztráliával és Indonéziával kötendő szabadkereskedelmi megállapodások ratifikálásával, valamint az Egyesült Arab Emírségekkel, a Fülöp-szigetekkel, Malajziával és Thaifölddel folytatandó megállapodásokról szóló tárgyalásokkal, miközben biztosítania kell, hogy ezeken a tárgyalásokon az európai érdekek és az érzékeny ágazatok megfelelő védelmet élvezzenek.
   

• Az EU-nak túl kell lépnie a közös exportellenőrzési szabályokon, és elő kell mozdítania az értékelési és engedélyezési gyakorlatok nagyobb mértékű összehangolását európai szinten, csökkentve a tagállamok közötti széttagoltságot a nemzeti hatáskörök tiszteletben tartása mellett, építve a közvetlen külföldi befektetések ellenőrzéséről szóló rendelet által elért lényeges előrelépésre.
   

• Az EU-nak egy egységes eszköz, eljárás és szabályrendszer felé kell haladnia a közvetlen külföldi befektetések kezelése érdekében, amelyet arányos, átlátható, geostratégiai és tényeken alapuló módon kell alkalmazni.
   

• Az EU-nak meg kell erősítenie a vámhatósági végrehajtást, meg kell erősítenie az OLAF-ot és az Európai Ügyészséget, valamint az Unió Vámkódexe szerinti új, harmonizált szankciókat kell alkalmaznia a szabályokat be nem tartó e-kereskedelmi platformokkal szemben, továbbá a digitális szolgáltatásokról szóló törvényt kell felhasználnia annak biztosítására, hogy az online piacterek ellenőrizzék a kereskedőket és garantálják a nyomonkövethetőséget.
   

• Az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy kereskedelmi és gazdasági biztonsági politikája figyelembe vegye Kína Oroszország háborús gazdaságának folyamatos támogatását, és ehhez lezárja a pénzügyi és kereskedelmi közvetítőkön keresztül vezető kijátszási útvonalakat.
   

• Az EU-nak az „egy Kína” elvvel összhangban meg kell erősítenie elkötelezettségét a Tajvani-szorosban fennálló status quo fenntartása iránt, emlékeztetve arra, hogy a régió stabilitása és a kereskedelem szabad áramlása elengedhetetlen a globális ellátási láncok és az EU gazdasági biztonsága szempontjából.
   

• Az EU-nak ki kell építenie saját stratégiai nélkülözhetetlenségét Kína számára, növelve Kína függőségét az EU-tól olyan ágazatokban, mint a polgári légi közlekedés, a félvezetők, a gyógyszeripar és a biotechnológia.
   

• Az EU-nak össze kell hangolnia válaszlépéseit megbízható partnereivel, többek között az Egyesült Államokkal, mind kétoldalú szinten, mind olyan nemzetközi fórumokon belül, mint a G7, ötvözve a kölcsönös támogatást a közös ellenintézkedésekkel, hogy védelmet nyújtson Kína gazdasági kényszerítő intézkedései ellen.
   

• Az EU-nak törekednie kell a WTO-n belüli egyenlő versenyfeltételek helyreállítására, a vitarendezési rendszer felszabadítására, valamint a támogatásokra és védintézkedésekre vonatkozó szabályok felülvizsgálatára.
   

Európa nem konfrontációt keres Kínával, hanem egy tisztességes és kiegyensúlyozott kapcsolatot, amely a tiszteleten, egyértelmű szabályokon és a viszonosságon alapuló kölcsönös bizalmon nyugszik. Most, hogy a parlamenti kapcsolatok helyreálltak, meg kell ragadnunk a lehetőséget egy nyitott és konstruktív párbeszéd előmozdítására, miközben határozottan kiállunk a jogos európai érdekek védelme mellett.