A befogadás nem jótékonyság - hanem méltányosság.

A méltósággal és függetlenséggel való élet kiváltság - vagy jog?

Képzelje el, hogy ajtóról ajtóra kopogtat be álláskeresés céljából, és nem azért utasítják el, mert nem rendelkezik megfelelő képesítéssel, hanem azért, mert fogyatékkal él. Képzelje el, hogy orvoshoz kell mennie, órára kell járnia, vagy buszra kell szállnia a munkahelyére, és csak azt kell tapasztalnia, hogy ezek az alapvető szolgáltatások mindenki számára ki vannak építve, csak önnek nem. Az Európai Unióban élő több millió fogyatékkal élő ember számára ez nem képzelgés, hanem mindennapi valóság.

Túl sok fogyatékossággal élő személy továbbra is lemarad a tisztességes munkából, a közéletből, és azokból a szolgáltatásokból, amelyek célja, hogy minden polgárt támogassanak és védjenek.

A minőségi munkához való hozzáférés továbbra is az egyik legnagyobb akadály a fogyatékkal élők számára az EU-ban. Megdöbbentő, hogy a fogyatékossággal élő fiataloknak csupán 47,4%-a dolgozik - ez megdöbbentő, 20 százalékpontos különbség a nem fogyatékossággal élő társaikhoz képest. Ez nem csak egy statisztika. Ez a különbség a befogadás és az elszigeteltség, a függetlenség és a szegénység között.

Valójában a fogyatékkal élők több mint 28%-át fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye. Ez nem csak elfogadhatatlan, hanem elkerülhető is. A foglalkoztatás több mint egy fizetés. Méltóságot, önállóságot és a társadalomba való teljes körű beilleszkedés képességét jelenti.

A kihívások azonban itt még nem érnek véget. Az egészségügyi ellátás sokak számára továbbra is elérhetetlen. A felsőoktatás és a szakképzés lehetőségei még mindig szűkösek. Az elérhető, megfizethető lakhatás fájdalmasan hiányzik az egész EU-ban. A jelenlegi közlekedési jogszabályok, bár javultak, még mindig nem elégségesek, így az utazás állandó küzdelem.

A fogyatékkal élő nők számára ezek a kihívások még súlyosabbak. Többrétegű megkülönböztetéssel kell szembenézniük: magasabb munkanélküliség, alacsonyabb fizetés, riasztóan magas erőszakos cselekmények és további kihívások az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén.

Az Európai Uniónak - és mindannyiunknak - többet és jobban kell tennie! Az előre vezető út merész és konkrét lépéseket igényel. Sürgősen fel kell számolni a foglalkoztatási szakadékot azáltal, hogy célzott támogatási programokkal, többek között személyre szabott képzésekkel, valamint az ésszerű munkahelyi alkalmazkodási lehetőségek érvényesítésével megkönnyítjük a munkához jutást. A fogyatékossággal élő személyek számára korszerűsített törvények és a valós szükségleteket kielégítő, befogadó szolgáltatások megfelelő finanszírozása révén biztosítani kell a hozzáférhető egészségügyi ellátást, oktatást és lakhatást. A közlekedési politikákat sürgősen felül kell vizsgálni a fennmaradó akadályok felszámolása és a valódi mobilitás biztosítása érdekében. Ezek a teljes integráció és a valódi függetlenség pillérei.

A szegénység kockázatának csökkentése továbbá olyan szociális védelmi rendszereket igényel, amelyek befogadóak és a fogyatékossággal élő személyek szükségleteire reagálnak. A nemspecifikus megkülönböztetéssel is szembe kell szállni, a fogyatékossággal élő nők védelmét és szerepének erősítését célzó célzott forrásokkal.

A befogadás méltányosság, nem jótékonyság. Az Európai Néppárt képviselőcsoportja elkötelezett amellett, hogy ezeket a célokat konkrét szakpolitikákkal és erős politikai akarattal tettekre váltsa.

Most van itt az ideje a cselekvésnek. A méltóságért. Az egyenlőségért. Egy olyan jövőért, ahol senki sem marad ki. Mert a hovatartozás nem kiváltság - hanem jog.