Miért kell Európának közbelépnie, hogy megakadályozza gyermekeink kartellek általi toborzását?

Képzelj el egy nyugodt estét otthon. A tizenegy éves gyereked melletted kucorog a kanapén, arcát a smartphone ismerős fénye világítja meg, hüvelykujjai pedig száguldanak az üvegfelületen. Szeretettel feltételezed, hogy videójátékot játszik, osztálytársával üzeneteket vált, vagy a TikTokon lapozgat. 

De mi van, ha nem így van? Mi van, ha abban a csendes, otthoni pillanatban a Telegramot használja, hogy elfogadjon egy megbízást egy maffia-gyilkosságra? Mi van, ha egy külföldi kikötőben lévő konténer pontos GPS-koordinátáit kapja meg – egy olyan konténerét, amelyet kokainnal töltöttek meg a széléig? 

Úgy hangzik, mint egy disztópikus thriller cselekménye. Tragikus módon azonban az Európai Unióban egyre több család számára ez a rémálom a sötét, jelenbeli valóság. Miközben az Európai Parlament arra készül, hogy ezen a plenáris ülésen megvitassa és megszavazza a ProtectEU stratégia keretében egy kulcsfontosságú állásfoglalást, szembe kell néznünk egy kényelmetlen igazsággal: a bűnözői alvilág ipari méretekben végzi gyermekeink toborzását, és az elsődleges fegyver a gyermeke kezében lévő képernyő. 

A gépezet, amely ellen harcolunk, méretei megdöbbentőek. Az Europol több mint 800, az EU-n belül működő, magas kockázatú bűnszervezetet követ nyomon, amelyek egy évi 31 milliárd euró értékű illegális kábítószer-piacot táplálnak. Hogy elkerüljék a bűnüldöző szervek figyelmét, ezek a bűnszervezetek egy rettenetesen hatékony stratégiára tértek át: kiskorúakat használnak teljesen eldobható munkaerőként. Az Europol szerint a kiskorúak ma már a bűnözői piacok több mint 70%-ában részt vesznek. 

A toborzási folyamat kifinomult pszichológiai manipuláción alapul. A kartellek középvezetői – gyakran „idősebbeknek” nevezett, idősebb tinédzserek – feladata, hogy fiatalabb gyerekekből álló csapatot toborozzanak. Kvótáik vannak. Ehhez a bűnözést játékossá tették. A Snapchat, a TikTok és a Telegram népszerű influencereit utánozva speciális emojikat használnak – például hópehelyet a kokainra és fákat a marihuánára –, hogy a rendkívül illegális cselekményeket izgalmas videojáték-küldetéseknek állítsák be. 

Amint egy gyermek rákattint az „elfogadás” gombra, a kizsákmányolás halálos kimenetelűvé válik. Lettországban a tizenéveseket ráveszik, hogy zsebpénzért eladják digitális identitásukat, így azonnal csalárd adósságokba keveredett pénzszállítókká válnak. Az antwerpeni kikötőben a kartellek a „trójai konténer” módszert alkalmazzák: napokra bezárják a gyerekeket sötét, acél szállítókonténerekbe, ahol csupán egy hálózsák és egy vödör áll rendelkezésükre, arra várva, hogy kiszabaduljanak és előkerítsék a kábítószer-szállítmányokat. A legborzalmasabb, hogy Svédországban a bandák csevegőalkalmazásokat használnak arra, hogy gyerekeket vegyenek fel szó szerinti bérgyilkosként. Tíz év alatt Svédországban példátlan, 391%-os növekedést tapasztaltak a 15 és 20 év közötti gyilkossági vagy emberölési gyanúsítottak számában. 

Ezen felül ezek a bűnszervezetek könyörtelenül kihasználják a vakfoltjainkat. Nagy számban toboroznak fiatal lányokat lőfegyverek szállítására és pénzmosásra, mert ők kevésbé keltik fel a hatóságok gyanúját. Emellett kihasználják a migrációs válságot is, és több ezer dokumentum nélküli, kísérő nélküli kiskorút nyelnek el egy láthatatlan, súlyosan kizsákmányolt alsó rétegben. 

Egyes kritikusok azzal érvelnek, hogy a rendőrségi házkutatási jogkörök kiterjesztése vagy a digitális szabályozás szigorítása azzal a kockázattal jár, hogy túlzottan kriminalizáljuk azokat a kiszolgáltatott fiatalokat, akik maguk is a szegénység vagy a széttört családok áldozatai. Egy dologban igazuk van: ezek a gyerekek áldozatok. De nem engedhetjük, hogy az együttérzés megbénítsa a jogérvényesítést. A kartellek által kihasznált jogi kiskapuk megszüntetése nem a gyermekek megbüntetéséről szól; hanem arról, hogy megfosszuk a szervezett bűnözést taktikai előnyeitől. 

A széttagolt nemzeti jogszabályok alkalmazásával nem juthatunk ki ebből a válságból letartóztatásokkal. A kartellek sokkal jobban kihasználják az EU nyitott határait, mint a törvényes vállalkozások: feltérképezik a büntethetőségi korhatárok eltéréseit, és a leggyengébb jogi láncszemeket használják fel műveleteikhez. 

A valódi védelemhez kétfrontos európai támadásra van szükség. 

Először is egységes, uniós szintű bűnüldözési megközelítésre van szükségünk. A digitális szolgáltatásokról szóló törvény értelmében jogilag kötelezni kell a technológiai óriásvállalatokat arra, hogy módosítsák azokat az algoritmusokat, amelyek lehetővé teszik a digitális gyermekcsábítás nyílt terjedését. Emellett harmonizálnunk kell a szervezett bűnözés fogalmát az összes tagállamban, hogy ne maradjon jogi vákuum. 

Másodszor, ezt a jelenséget annak a közegészségügyi és biztonsági válságnak kell tekintenünk, aminek valójában is számít. Tanulnunk kell az innovatív, helyi modellekből. Vegyük például Olaszország „Free to Choose” projektjét, amely jogi úton elszakítja a gyermekeket a mélyen beágyazott maffiacsaládoktól, hogy megszakítsa a bűnözői ideológia generációkon átívelő átörökítését. Vegyük példának Írország „Green Town” projektjét, amely a bűnözői térségek fizikai felszámolását ötvözi a családok számára nyújtott intenzív gazdasági támogatással. Intenzív deprogramozást kell végrehajtanunk ezeknél a gyermekeknél, és olyan proszociális valóságot, oktatást és mentális egészségügyi támogatást kell kínálnunk számukra, amely valóban vonzóbb, mint a kartellek mérgező illúziója. 

Kifutunk az időből. Ha nem szakítjuk meg most azonnal ezt a toborzási csatornát, képzeljük el, milyen lesz az európai bűnözői alvilág egy évtized múlva. A mai, a rendszer által kiképzett tinédzserek, akik túlélik a rendszert, nem maradnak a hierarchia alján. Ők lesznek a holnap kartellfőnökei, egy olyan vezetőgeneráció, amely gyermekkora óta teljesen érzéketlen a szélsőséges erőszakra és az emberi kizsákmányolásra. 

A harc Európa jövőbeli biztonságáért nem csupán a kikötőkben vagy külső határainkon zajlik. Éppen most zajlik, a nappalijainkban, a gyermekeink szemében tükröződő képernyőkön. Az EPP-frakció nem hajlandó feladni ezt a területet. Itt az ideje, hogy Európa felálljon, egyesüljön és megvédje a jövőjét.