Egyetlen női áldozat már túl sok Európának

A nők biztonságban vannak Európában. Vagy mégis? Franciaországban 2022-ben több mint 100 nőt ölt meg a partnere vagy volt partnere. Spanyolországban csak decemberben kilenc nőt öltek meg erőszakkal. Írországban a Women's Aid statisztikái azt mutatják, hogy 2022 volt az elmúlt évtized legrosszabb éve a nőgyilkosságok tekintetében: az elmúlt 12 hónapban 11 nőt öltek meg erőszakos körülmények között. Már egy női áldozat is túl sok. Európa ezt nem tűrheti el.

Az EU minden tagállamában a közvélemény cselekvést követel, a kormányok pedig folyamatosan reagálnak. Görögország például 2021-ben új törvényt vezetett be a munkahelyi "erőszakról és zaklatásról", összhangban a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet erőszakról és zaklatásról szóló egyezményével. A büntető törvénykönyvét is ennek megfelelően igazította ki a nemi erőszak, a szexuális zaklatás és a kiskorúak tekintetében.

Miközben azonban az egyes uniós országoknak az erőszakra és annak következményeire adott válaszai dicséretesek - Franciaország új támogatási rendszert próbál ki az áldozatok biztonságba helyezésének és életük újjáépítésének elősegítésére, Írország pedig a családjogi bíróságok átfogó reformját tervezi -, a központi probléma továbbra is fennáll: a nők elleni erőszak nem ismeri a tagállamok határait, így egy nő biztonsága valójában attól függ, hogy hol él. A nemi erőszak esetében például, bár nyolc uniós országban a szabad és valódi beleegyezés megváltoztatta a nemi erőszak fogalmát, a legtöbb uniós országban még mindig az erőszak bizonyítása szükséges a nemi erőszak vádjának felhozatalához. Röviden és hihetetlen módon jelenleg az egyik európai országban elkövetett nemi erőszak nem számít nemi erőszaknak egy másik európai országban.

Gondoskodjunk arról, hogy többé ne a nők érezzék magukat nem biztonságban, hanem azok, akik erőszakot követnek el ellenünk.

Ki akarjuk javítani ezt a szégyenletes anomáliát. Míg a nemzeti jogszabályokról továbbra is a nemzeti parlamentek döntenek, a nők elleni erőszak esetében amellett érvelünk, hogy itt az ideje, hogy az EU közös minimumszabályokat állapítson meg, ahogyan azt a terrorizmus esetében is tettük. Ezért dolgozunk jelenleg a nők elleni erőszak elleni küzdelemről szóló első uniós törvényen, amely hosszú cím egy egyszerű és régóta esedékes tételhez, miszerint az erőszak az erőszak, és a nők elleni erőszakot egy európai országban nők elleni erőszakként kell kezelni, és minden európai országban ugyanúgy kell büntetni.

A széles körű konzultáció alapján az irányelv öt kulcsfontosságú elemet fog tartalmazni: a bűncselekményekre vonatkozó azonos minimumszabályok meghatározása; biztonságos bejelentési és kockázatértékelési eljárások; az áldozatok magánéletének tiszteletben tartása a bírósági eljárásokban és a kártérítéshez való jog; az áldozatok támogatása segélyvonalakon és krízisközpontokon keresztül; valamint a tagállamok közötti jobb koordináció és együttműködés a határokon átnyúló bűncselekményekkel kapcsolatban. A közös büntetési normák azt is demonstrálnák, hogy az EU tagállamai elkötelezettek az iránt, hogy véget vessenek ennek a lényegében földrajzi lottójátéknak, amelynek a nők élete a szerencsejáték zsetonja.

Március 8-án ünnepeljük a nemzetközi nőnapot. De még ha örülünk is a nők világszerte elért eredményeinek, tegyünk fogadalmat: ha a nők biztonságáról van szó, nincs több földrajzi sorsolás. Egyezzünk meg a nők elleni erőszak olyan meghatározásában, amely az egész EU-ra kiterjed. Gondoskodjunk arról, hogy többé ne a nők ne érezzék magukat biztonságban, hanem azok, akik erőszakot követnek el ellenünk. Ha ezeket a dolgokat megtesszük, akkor magabiztosan válaszolhatunk, hogy igen, a nők biztonságban vannak Európában. Akkor tényleg lesz mit ünnepelnünk.