Az EU migrációs politikája nem elég jó

A migrációval foglalkozó különleges csúcstalálkozónak a jelentős migránsáradat fényében kulcsfontosságú reformokat kell feloldania

Európa jelenleg a következő migrációs válságba alvajár. Csak tavaly legalább 330 000 illegális migráns érkezett Európába - ez több mint 60 százalékkal több, mint 2021-ben, és több, mint 2015 és 2016 óta bármikor. Ezek a számok elfogadhatatlanok, és azt mutatják, hogy a jelenlegi európai migrációs politikák kudarcot vallottak. Az Eurobarometer nemrégiben végzett felmérése azt mérte, hogy az európaiak 70%-a aggódik a migrációnak az életére gyakorolt hatása miatt. A rendkívüli migrációs csúcstalálkozó döntő lehetőséget kínál arra, hogy újjáéledjen a megtört migrációs menetrend.

Két központi pillérrel foglalkozunk: Először is, külső határaink erős védelmére van szükség. Teljes mértékben működőképes és megerősített határ- és parti őrségre (Frontex) van szükségünk. Az állam, nem pedig a maffia dönti el, hogy ki érkezik Európába és ki nem. Ha fenn akarjuk tartani a szabad mozgást az EU-n belül, akkor az embereknek tudniuk kell, hogy a külső határok védettek.

Véleményünk szerint ez azt is jelenti, hogy kerítéseket kell építeni ott, ahol erre szükség lehet. Amikor Lukasenko diktátor az orosz hibrid háború részeként migránsokat kezdett használni Európa megtámadására, az Európai Bizottság elutasította, hogy ezt uniós pénzekből finanszírozzák. Egyszerűen a határvédelem realitása, hogy ha ellenőrizni akarjuk, hogy ki érkezik az EU-ba, akkor infrastruktúrára van szükségünk. Az erre szánt európai pénzek visszautasítása hiba.

Ugyanakkor végre sikerrel kell járnunk a maradásra nem jogosultak visszatoloncolásában. Az érkezők több mint fele soha nem kap hivatalos menedékjogi státuszt Európában, és ez különösen igaz a déli útvonalakon keresztül érkezőkre. Az egyetlen lehetőségük az illegalitás. Ez embertelen és elfogadhatatlan. Az Európai Bizottság az elmúlt években semmilyen előrelépést nem tett ebben a kérdésben. Ez egyszerűen nem elég jó.

Ahogy a keresési és mentési műveletek körül kialakult helyzet sem elég jó. Nem fenntartható, hogy a nem kormányzati szervezetekre bízzuk a déli tengeri határon való járőrözést. A civil társadalom bevonása üdvözlendő, de világos szabályrendszerre van szükségünk, amelyet az EU határoz meg. Ezért követeljük a keresési és mentési feladatokat ellátó nem kormányzati szervezetek magatartási kódexét.

A második pillér a határon való határozottság mellett az európai szolidaritás és a védelemre szorulóknak nyújtott segítség. Az Ukrajnából érkező menekültek esetében Európa bebizonyította, hogy képes és hajlandó masszív szolidaritást tanúsítani. Európaiak milliói nagylelkűen felajánlották segítségüket az Ukrajnából érkezett embereknek élelemmel és szállással, pénzzel és generátorokkal. Ha az emberek tudják, hogy a külső határt őrzik, az emberek hajlandóak segíteni a rászorulókon.

A migrációs válság közös európai kihívás, amelyet együtt kell vállalnunk. Északnyugat-Európa befogadókapacitásai túlzsúfoltak, és a tavasz közeledtével a déli országrészekbe érkezők száma még magasabb lesz. Mivel Oroszország és Törökország azzal fenyegetőzik, hogy a migránsok fegyverként fogják használni az EU-t, egyértelmű, hogy senki sem nézhet tovább félre.

A felháborodás állandó spirálja helyett hosszú távú problémamegoldó stratégiára van szükségünk. Az eszkaláció helyett, ahogy Franciaország tette, amikor egyetlen menekülthajót fogadott be 234 emberrel a fedélzetén, a szolidaritásra kellene összpontosítanunk, és nem szabad szem elől tévesztenünk a nagy egészet. Összehasonlításképpen: Olaszországba csak tavaly több mint 100 000 migráns érkezett a Földközi-tengeren keresztül.

Németország és Franciaország megígérte Olaszországnak, hogy az önkéntes szolidaritási mechanizmus keretében több mint 7000 migránst fogad be. Vajon teljesítették-e a vállalásokat? Egyáltalán nem! Olaszországból mindössze 202 embert helyeztek át Németországba és Franciaországba e mechanizmus keretében. Többre van szükségünk a papíron létező szolidaritásnál Párizs és Berlin részéről.

Végül pedig újra kell gondolnunk, hogyan tudja Európa megakadályozni, hogy az emberek egyáltalán megtegyék a veszélyes átkelést. Nagy szerepe van a gazdaságfejlesztési politikának és a nemzetközi kereskedelemnek. Az egyszerű tény azonban továbbra is az marad, hogy az emberek Európába akarnak jönni. Ezért úgy véljük, hogy az európai területen kívüli regisztrációs és befogadó központok régi ötletét újra kell éleszteni. A lehető legtöbb embernek tudnia kell, hogy milyen kilátásaik vannak, mielőtt kockáztatják az életüket.

Kiállunk a menedékjog alapjoga mellett, amely a világ többi részével való kapcsolatunk egyik meghatározó elve. Mi a szabadság és a szolidaritás kontinense vagyunk. Ugyanakkor a migráció mértéke és összetettsége radikálisan megváltozott. Európának még alkalmazkodnia kell ehhez az új valósághoz. Ez az, amit a február 9-én és 10-én tartandó különleges csúcstalálkozón meg kell tenni.