Az EPP képviselőcsoport álláspontja az európai ápolási stratégiáról

Európa-szerte a gondoskodás adása és fogadása állandó, sok európai szívéhez közel álló dolog. A családok és a szomszédok éjjel-nappal támogatják és biztosítják a gondozást azoknak, akik erre rászorulnak, a gyermekektől kezdve a fogyatékkal élő és/vagy tartósan beteg, illetve idős emberekig. Mindannyiunkat ápoltak már valamikor az életünk során, és valószínűleg valaki mást is ápolni fogunk. Ez a társadalmi szerződésünk egyik jellemzője, generációkon keresztül. A gondozásba való befektetés nem csupán erkölcsi szükségszerűség, összhangban az európai életmóddal, hanem jelentősen hozzájárul a társadalmi javakhoz, többek között az összetartáshoz, a család és az összetartozás érzéséhez, és lehetővé teszi mind az ápoltak, mind az ápolók pozitív fejlődését.

Európában azonban különböző gondozási modellek léteznek, amelyek folyamatosan fejlődnek és változnak, és megfelelnek a modern élet realitásainak és kihívásainak. A COVID-19 világjárvány rávilágított az ápolási és gondozási szolgáltatások nyújtására, rávilágítva arra, hogy az ágazat alulfinanszírozott és alulszemélyzetezett, mind a hivatalos, mind az informális környezetben. Világossá vált a gondozással járó, valamint a gondozókra és a családokra nehezedő nyomás, és az egész európai társadalomban érezhető volt a változás szükségességének felismerése. A jelentős demográfiai fejleményekkel és a nők egyre növekvő társadalmi szerepével párosulva az ápolási ágazat számos európai országban jelentős beruházásokat és reformokat igényel. Folyamatos vitára van szükség, amely a családi élet minőségének biztosítása érdekében a munka és a magánélet egyensúlyát, a nők mint gondozók figyelembevételét és a lehető legjobb minőségű gondozás biztosítását helyezi előtérbe mindazok számára, akik azt igénylik.

Az EPP képviselőcsoport hisz abban, hogy az egyénnek és családtagjainak hatalmában áll a számukra legmegfelelőbb ápolási módot választani, amelyet családjuk, barátaik és szomszédaik, valamint az egészségügyi és szociális szakemberek is támogatnak. Egyértelműen tiszteletben tartjuk az ápolásra vagy támogatásra szorulók önrendelkezési jogát és autonómiáját. Meggyőződésünk, hogy minden gondozó és gondozásra szoruló személy tudja, hogy egyedi körülményei alapján mi a legjobb számára, és a támogatásnak az egyénhez legközelebbi szinten kell történnie, legyen az helyi, regionális vagy nemzeti szinten, a nemzeti kontextustól függően. Ugyanakkor egyedülálló európai előnyökkel járhat az európai szintű fellépés bizonyos területeken, kiegészítve a tagállami fellépéseket és összhangban a szubszidiaritás elvével. Elismerjük az Európai Unió magas szintű szociális védelmi normáinak előnyeit, beleértve az ellátást is, mindenki számára egyenlő esélyeket biztosítva. A néppárti képviselőcsoport arra törekszik, hogy ezt a szociális jogok európai pillérén alapuló hozzáadott értéket kihasználva az Európai Unió legjavát felhasználja az ápolók és az ápoltak támogatására. A néppárti képviselőcsoport ezért egy európai gondozási stratégiát szorgalmaz, amely egyrészt támogatja a gondozókat munkájukban, másrészt biztosítja, hogy a gondozásban részesülők vagy a támogatásra szorulók a lehető legmegfelelőbb ellátásban részesüljenek.

Míg az európai gondozási stratégia egy keretmegközelítést kínálna, amely figyelembe venné az összes gondozási forma közös vonásait, a valóságban az egyes gondozási formákhoz külön-külön, egyedi intézkedésekre lesz szükség. Mindazonáltal az egyes intézkedések közötti szinergiák döntő fontosságúak lesznek, tovább építve és megszilárdítva a generációk közötti megértést, valamint az öregedés és a társadalmi befogadás pozitív megközelítését. Emellett az ápolási és az öregedési politikákat jól össze kell hangolni, és figyelembe kell venni a demográfiai fejleményeket, miközben ki kell használni az ezüst gazdaság értékét.

Különösen az informális gondozók egyedi és különleges figyelmet igényelnek, mivel szerepük nagyrészt el nem ismert és nem fizetett. A néppárti képviselőcsoport elismeri a gondozók e csoportjának sajátosságait, és hangsúlyozza, hogy személyesen és társadalmilag is el kell ismerni az általuk betöltött kulcsfontosságú szerepet, valamint azt az alapvető hozzájárulást, amelyet ezek a nők, férfiak és gyermekek társadalmunkban nyújtanak.

Mi?

Bár a szociálpolitikák jogi felelőssége és hatásköre elsősorban a tagállamoké, és bár a gondozási rendszerek megfelelő reformjainak végrehajtására nemzeti szinten kell sort keríteni, egy szélesebb körű, uniós szintű vita szilárdan hozzájárulhat a közös megközelítések kialakításához, és kiegészítheti a nemzeti erőfeszítéseket.

Tekintettel arra, hogy az ápolási ágazatban dolgozók nagymértékben mobilak az Európai Unión belül, a tagállami politikák mellett egy közös európai megközelítés fontos hozzáadott értéket teremthet.

Az ápolásnyújtás összetett és sokrétű, az EU-n belül nagyon eltérő, és ennek eredményeképpen gazdag és változatos tájképet alkot: a különböző tagállamokban különböző ápolási rendszerek léteznek, a nyújtott ápolás minőségében különbségek vannak (a tagállamokon belül és a tagállamok között, a magán- és állami intézmények, a városi és vidéki területek, a különböző korcsoportok között), az adatok töredezettek és összehasonlíthatatlanok, a gondozási feladatok ellátásáért felelős személyek eltérő megközelítése, valamint az állam szerepének eltérő értelmezése. Ugyanakkor sok hasonlóság is van.

A változó demográfiai minták az EU-ban kihívást jelentenek a gondozás jövője szempontjából, mivel az idősödő társadalom egyre hosszabb ideig él, összetett egészségügyi szükségletekkel, csökkenő születési rátával és következésképpen a munkaképes korú népesség csökkenésével, valamint a munkával töltött életszakasz meghosszabbodásával. Ez pedig további nyomást gyakorol a közkiadásokra. A nők nagyobb mértékű munkaerő-piaci aktivizálása azonban lehetőséget kínál a nők gazdasági függetlenségének megerősítésére, ami a tagállamok számára alacsonyabb munkanélküliségi költségeket és a szociálpolitikai függőséget jelent. Emellett az egészségügyi és szociális ellátási ágazatban az elkövetkező 10 évben akár 8 millió új munkahely is megnyílhat, ami új gazdasági lehetőségeket teremt, és fellendíti a növekedést és a foglalkoztatást Mivel a gondozási munka olyan készségeket igényel, mint az empátia és a személyes kapcsolatok, ezeket a munkahelyeket valószínűleg nem érinti az automatizálás, ami biztosítja az ágazat jövőjét. Az ápolási ágazat további fejlesztésével lehetőség nyílik arra, hogy a társadalom igényeinek megfelelően reagáljon.

Ezenkívül Európa-szerte a felfogás és a kulturális normák miatt a gondozási feladatok többségét a nők látják el, gyakran úgynevezett "szendvicsgondozóként", ami "gondozási szakadékot" teremt, és nagyban hozzájárul a nemek közötti foglalkoztatási szakadékhoz. Az EU-ban a nők a gyermekek vagy rokonok gondozását nevezik meg a munkaidő csökkentésének vagy a munkaerőpiacról való kivonulásnak leggyakoribb okaként. Emellett a munkaerőpiac horizontális és vertikális szegregációja is súlyosbodik, mivel a nők rövid távú, részmunkaidős vagy bizonytalan, sőt informális munkát vállalnak, amely a gondozási időbeosztáshoz igazítható, ami közvetlenül befolyásolja rövid és hosszú távú keresetüket, és hozzájárul a nemek közötti bérszakadékhoz. Ez csökkenti a tagállamokba befizetett adók szintjét, és alacsonyabb nyugdíjpénztári hozzájárulásokat jelent. Mindez jóléti juttatások és egészségügyi költségek formájában jelentkező többletkiadásokkal párosul. Különösen hosszú távon az ilyen pályaválasztások alapvetően befolyásolják az ápoló idős kori gazdasági függetlenségét, kihatással vannak a nemek közötti nyugdíjkülönbségre és a szegénység kockázatára.

Végezetül, a független élet és a szabadság, hogy a lehető leghosszabb ideig otthon élhessenek, minden polgár számára elérhető törekvés és cél kell, hogy legyen. A mai napig egyes tagállamokban gyakran az intézményi gondozás a norma, és az Európai Unióban még mindig nagyon elterjedt. Megkezdődött azonban a helyi gondozásra való áttérés, amelyet szükség esetén állami szolgáltatások, valamint orvosi és szociális gondozó szakemberek támogatnak. Miközben az EU tagállamai és az Unió egésze az ápolási szolgáltatások jövőjét és szükségleteit mérlegeli, meg kell fontolni, hogyan lehet a legjobban támogatni az egyéneket abban, hogy a lehető leghosszabb ideig otthonukban maradhassanak. A digitalizáció és a digitális egészségügyi eszközök fejlődése elősegítheti az önálló életvitelt.

Hogyan?

Miközben a COVID-19 világjárvány révén a gondozók munkája került előtérbe, valójában a gondozók generációk óta támogatják és gondozzák családtagjaikat, barátaikat és szomszédaikat. Az ő mindennapi valóságuk és az őket terhelő felelősség példázza Európa legjobbjait. Minden hivatalos és informális gondozó többet érdemel, mint tapsot. Ezért a néppárti képviselőcsoport felszólít:

• Egy olyan európai gondozási stratégiát, amely erős nemi dimenzióval rendelkezik, amely holisztikus és egész életen át tartó megközelítést alkalmaz a gondozásra vonatkozóan, miközben konkrét intézkedéseket és fellépéseket irányoz elő mind a gondozók, mind pedig azok számára, akiket a hivatalos gondozási ágazatban és az otthoni nem hivatalos gondozásban egyaránt gondoznak. A stratégiának figyelembe kell vennie többek között a nemek közötti egyenlőségi stratégiát és az európai fogyatékosságügyi stratégiát, és ki kell egészítenie a tagállamok intézkedéseit, kellő tekintettel a szubszidiaritás elvére. A stratégia holisztikusan kezelné a gondozás biztosítását, és célja az európai gondozók és az általuk gondozott személyek számára előnyös valamennyi alap és intézkedés együttműködésének és koordinációjának javítása. Célja továbbá a nők munkaerő-piaci részvételének fokozása, valamint hosszú távú stratégiai beruházások biztosítása az ápolásra szorulók és ápolóik számára.

Egy ilyen stratégiának tartalmaznia kell:

Adatok

• Rendszeres, átfogó és nyilvánosan hozzáférhető adatok gyűjtése a gondozók és a gondozottak (gyermekek, idősek és fogyatékkal élők) helyzetéről, nem, életkor, a nyújtott vagy igénybe vett gondozás típusa és a gondozás helyszíne (magán- vagy állami) szerint bontva. Ez szolgálna a stratégia alapjául. Ezen túlmenően az ilyen uniós szintű adatgyűjtés a jövőben egy gondozásra vonatkozó mutató alapját képezhetné.

• Az egész EU-ra kiterjedő tanulmány az egyes tagállamok gondozóinak szükségleteinek felmérésére, azzal a céllal, hogy megállapodás szülessen a hivatalos és az informális gondozás egyértelmű és széles körű meghatározásáról.

Nemek közötti egyenlőség és a munka és a magánélet egyensúlya

• A gondozás gazdasági értékének vizsgálata, figyelembe véve a nők csökkentett foglalkoztatásának vagy a munkaerőpiacról való kivonulásának költségeit, valamint a nemek közötti bérszakadék csökkentésére gyakorolt hatását.

• A családi élet további megőrzése érdekében valamennyi tagállam fogadjon el hatékony, a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó politikákat, amelynek alapját a munka és a magánélet egyensúlyáról szóló irányelv képezi, amely európai minimumszabályokat határoz meg a gondozási, apasági és szülői szabadságra vonatkozóan. Az irányelv helyes átültetését és végrehajtását szorosan nyomon kell követni.

• A gondozásról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat.

• A tagállamok vizsgálják meg és cseréljék ki a bevált gyakorlatokat azzal kapcsolatban, hogy miként lehet a legjobban támogatni a különleges gondozási szükségletekkel rendelkező társadalmi csoportokat, beleértve az egyedülálló szülőket, a súlyos betegségben, például rákban szenvedő gyermekeket nevelő szülőket és a fogyatékkal élő gyermekeket.

• A tagállamok vizsgálják meg és cseréljék ki a legjobb gyakorlatokat arról, hogy miként lehet a gondozási feladatokkal töltött időszakokat a nyugdíjrendszerekben figyelembe venni, a nemek közötti nyugdíjkülönbség csökkentése és esetleges megszüntetése érdekében.

Gondoskodás és foglalkoztatás

• A munkavállalók célzott tovább- és átképzése a gondozási ágazatban rejlő növekvő foglalkoztatási potenciál figyelembevétele érdekében, többek között az európai készségfejlesztési menetrend, a készségekről szóló paktum, az ESZA+, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, az igazságos átmenet alap és az EU4Health felhasználásával.

• Az ápolók készségeinek elismerése egy tanúsítási folyamaton keresztül, hogy javuljon a képzéshez, a gondozással, ápolással és a gondozás és a magánélet megfelelő egyensúlyával kapcsolatos információkhoz és tanácsadáshoz való hozzáférésük tagállami szinten, lehetővé téve a készségek kölcsönös elismerésének előmozdítását. Egy ilyen rendszer figyelembe vehetné az Európai Kreditátviteli és Kreditgyűjtési Rendszert (ECTS).

• Intézkedések az informális gondozás kezelésére a tagállami szintű formalizálás és elismerés révén, a szociális biztonsági rendszerekhez való hozzáférés elősegítése, a gondozói szabadságok elterjedtségének további előmozdítása, a készségek elismerése és a karrierépítés lehetőségei. Alapvető fontosságú a munka és a magánélet egyensúlya, valamint a gondozó és az ápolásra szoruló személy számára egyaránt nyújtott pihenőidő-szolgáltatások. Az állami bevételek szempontjából a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk, hogyan lehetne a legjobban formalizálni a foglalkoztatást és ezáltal a bevételek beszedését ezen a területen, beleértve az adólevonási rendszereket és a szolgáltatási utalványok használatát.

• A gondozók munkahelyi egészségét és biztonságát védő intézkedések.

Az uniós alapok felhasználása

• Valamennyi tagállamnak elő kell segítenie a korszerű, magas színvonalú és helyi infrastruktúra, szolgáltatások és gondozók létrehozását a minőségi koragyermekkori nevelés és gyermekgondozás, valamint az idősek, fogyatékkal élők és/vagy tartósan beteg személyek gondozása érdekében. Ezeknek a szolgáltatásoknak elérhetőnek, hozzáférhetőnek és megfizethetőnek kell lenniük, figyelembe véve a földrajzi és demográfiai tényezőket.

• Az uniós alapokból - többek között a helyreállítási és alkalmazkodóképességi eszközből, az EU4Health programból és az Európai Strukturális és Beruházási Alapokból (ESZA) - az ápolási infrastruktúrába történő beruházások előmozdítása, amint azt az országspecifikus ajánlások gyakran hangsúlyozták. Az ellátásra fordított uniós kiadásokat nyomon kell követni és értékelni kell;

• új gondozási modellek feltárása, amelyek többgenerációs és szociálisan befogadó projekteket kombinálnak, például a gyermekek, a fogyatékkal élők és az idősek gondozását, és a tagállamok számára az ilyen úttörő megközelítések megfontolása.

• A digitális megoldások teljes körű kihasználása az ellátást igénylők független és önálló életvitelének támogatása érdekében, beleértve a személyre szabott egészségügyi és személyközpontú ellátás megfelelő eszközökkel történő biztosítását, valamint a minőségi adatok megosztását és a kutatás és a kezelés határokon átnyúló előmozdítását.

Célok

• A gyermekgaranciáról szóló tanácsi ajánlás elfogadása.

• A barcelonai célok felülvizsgálata, valamint az ezek eléréséhez szükséges uniós források rendelkezésre bocsátása.

• A hosszú távú gondozási szolgáltatásokra vonatkozó uniós szintű célok, amelyeket valamennyi tagállamnak ki kell dolgoznia. Ezek stílusukban és szerkezetükben hasonlóak lennének a barcelonai célkitűzésekhez.

• Az informális gondozás közös európai meghatározása, amely a legjobb gyakorlatok megosztásán alapulna, és lehetőséget adna annak hivatalossá tételére.

• Felhívja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, mennyire hatékony, ha a szociális gondozási szolgáltatások közbeszerzését a közbeszerzési irányelv kötelezettségeihez kötik, mivel a határokon átnyúló közbeszerzések aránya a piac további megnyitására irányuló erőfeszítések ellenére továbbra is nagyon alacsony.

• Az intézményi ellátásról a helyi ellátásra való áttérésre vonatkozó közös európai iránymutatások és az európai uniós alapok felhasználására vonatkozó eszköztár kidolgozása, a Bizottság pedig a tényeken alapuló, innovatív megoldásokkal, új modellekkel és eszközökkel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztásának platformjaként szolgál a társadalmi befogadás és a több generáció közötti megértés előmozdítása érdekében.